Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

37 indított szőlővesszőinek kivágása miatt (de vitibus succisis); de elveszté a pert, mivel keresetében „szőlővesszőket" (vites) említett, holott „fákat" kellett volna mondania, mert a XII táblás törvén}

7, melynek alapján kártérítési pert indíthatott, egész általánosságban csak „fákról" tesz említést. Nem lehetett egy újabb, helyesebben szerkesztett kereset által sem segíteni, mert az ítélet által eldöntött ügyben újabb keresetnek nem volt helye. A legis actiones alkalmazandó formáit maguknak a peres feleknek tehát annyival is inkább jól kellett ismerniök, mert a magistratus a felek cselekvésére irányító befolyást nem gyakorolhatott; ő annak csupán hivatalos jelleget kölcsönzött, a mennyiben a felek tárgyalásánál jelen volt és azt hitelesítette. A használandó szólásformák és jelképes cselekvések az egyes törvények, illetőleg keresetek szerint különbözők voltak. Ezeket a pontifexek fejlesztették ki és maguk közül egy pontifexet évenkint megbíztak, hogy azokra a jogkeresőket megtanítsák. Ezáltal bizonyos uralmat gyakoroltak a nép felett, míglen Appius Claudius pontifex maximus írnoka, Cn. Flavius a legis actiókat közzétette Kr. e. 304-ben (ius Flavianum), egy újabb gyűjteményt pedig Aelius Catus jogtudós tett közhasználatúvá Kr. e. 204-ben (ius Aelianum). Az egyes legis actiók a szólásformák és jelképes cselekvények tekintetébon különböztek egymástól, és így a legis actiones ötféle faját különböztetjük meg: sacramento, per iudicis postulationem, per condictionem, per manus iniectionem, per pig-