Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

33 együtt járt a nyilvánosság kizárása. Egyébkint minden liely, a hol a magistratus törvény vagy szokás szerint jogot szolgáltat, ius-nak neveztetik, és minden, a mi előtte vagy általa tétetik, in iure történik. Valamint más népeknél, úgy a rómaiaknál is nagy befolyása volt a vallásnak a világi ügyekkel való foglalkozás idejére. Éppen ezen szempontból a bíráskodás ideje a következőképen volt rendezve : A naptárban P betűvel jelölt napokon a törvénykezés meg volt engedve (dies fasti). Ilyen nap volt (a számot nem tudjuk biztosan meghahatározni) 38 — 45; Caesar ezekhez tízet csatolt. Ezeken tehát a praetor akadálytalanul használhatta a szereplését jellemző három szót: do (iudicem), dico (ius), addico (rem). N jelölte azon napokat (dies nefásti), a melyeken a magistratus azt a három ünnepies szót (tria verba solemnia) ki nem mondhatta, mert sem bíráskodni (lege agere) sem népgyűlést tartani (curn populo agere) nem volt szabad. Ezen napok száma 53—59 volt. Különböző betűk jelölték azon napokat, a melyek egy részében meg volt engedve a bíráskodás, más részében nem (dies fissi): EN (dies endotercisi, intercisi) azon napokat jelentette, a melyeken reggel és este az áldozatok miatt tilos volt a jogszolgáltatás (dies nefasti), nap közben pedig meg volt engedve (dies fasti). Ezek száma 8. Azon a két napon, a mikor a király (rex), a köztársaság idejében a rex sacrorum a népet a végrendeletek jóváhagyása végett összehívta (quando rex comitiavit fas = Q. R. C. F.) és azon a napon, 3