Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

30 ságban tartatott, annak perében is mint helyettes szerepelt valamelyik barátja (actio furti). A jogaiban megrövidített állam vagy község érdekét a polgárok közül bármelyik férfi magáévá tehette és felléphetett (actio pro populo). Utóbb a szabadabb eljárás a helyettesítést általában megengedte, mi által a perekben való képviselésnek különösen két alakja fejlődött ki a cognitor és procurator név alatt. A cognitornak nevezett képviselő a niagistratus előtt és az ellenfél jelenlétében bizonyos ünnepies formaságok között élőszóval (certis verbis) nyerte a megbízatását és azt a képviselt télre ható eredménnyel vitte. A procurator ellenben olyan képviselő volt, a kinek a meghatalmazást hatósági jegyzőkönyvben (apud acta), vagy hírvivő által (per nuntium), vagy levél útján (per litteras), vagy élőszóval is adták, de ünnepies cselek vény nélkül és nem az ellenfél jelenlétében. A procurator a megbízó ügyét az esetleges következményeivel együtt magára vállalta. A peres felek képviselőivel nem szabad összetéveszteni az ügyvédőket, a kik a köztársaságban külön társadalmi állást nem viseltek, hanem csak tiszteletbeli hivatást teljesítettek. A polgári perekben kétféle ügy védőt különböztetünk meg. Az egyiknek neve azon jogi viszonyra emlékeztet, a mely a patrónus és cliens között valaha létezett. Patronus-nak nevezték a törvénykezési eljárásban az olyan magánembert, a ki jogi képzettségével és ékesszólásával a törvény előtt valamely peres fél (cliens) érdekében közbelépett akár beszédet