Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

31 tartva, akár más ténykedéssel támogatva. Az olyan magánember pedig, a kinek jogi ismerete és a perekben tájékozottsága volt, barátja felszólításának (advocatus) engedve vele tanácsát közölte és azután a tárgyaláson is megjelent, de nem azért, hogy ott beszédet tartson, hanem hogy öt tekintélyes megjelenésével támogassa, advocatus-nak neveztetett. A patrónus és advocatus fogalma lassankint összeolvadt és általában ügyvédőt jelentett. Az ügyvédő foglalkozása nem járt díjazással, hanem az kitüntetésnek tekintetett, mert rendesen utat nyitott a nyilvános életben való szereplésre. Mindamellett a visszaélések megszüntetésére már Kr. e. 204-ben törvényt kellett hozni (lex Cincia de donis et muneribus), mely szerint az ügyvédőnek a teljesített szolgálatáért még ajándékot sem volt szabad elfogadnia. Augustus császár ezt a, tilalmat tanácsvégzéssel megújította, de Claudiustól kezdve a per befejezése után 10,000 sestertiusig meg volt engedve a díjazás, a mi külön ügyvédői állásra vezetett (causidici, oratores disertissimi). De ezután az ügyvédők jogi ismereiteket a tanáraik eskü alatti vallomásával tartoztak igazolni és testületeket, kamarákat képeztek a hatóság területéhez mért számmal (numerus clausus).