Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

27 határozása sumere iudicem (elfogadni a bírót) kifejezéssel jelöltetett meg, s úgy látszik, hogy Rómában ez volt a szabályszerű eljárás a index és arbiterre nézve. De a recuperatorokat illetőleg más eljárás volt szokásban. A magistratus ugyanis polgári névsort közölt a felekkel, a kik egyenlően gj^akorolhatták a visszavetési jogot, s a meghagyott három, öt, hét, vagy kilencz tagot haladéktalanul kinevezte és eljárásra kötelezte. A polgárok azon jegyzékét, a melyben az alkotmány minőségéhez képest a bíráskodásra jogosultak voltak feljegyezve, a praetor urbánus állítá össze a tiszti éve elején, s album iudicum-nak nevezték. A tartományokban és gyarmatokban az album decurionum volt egyszersmind, úgy látszik, az album iudicum, de Augustus óta itt is engedtetett az alsóbb néposztálynak némi jogosultság a bírói tisztségre. A recuperatorok választása azonban Rómában sem határozott számú személyekhez, sem az album iudicumhoz nem volt kötve, szintoly kevéssé a iudices vagy arbitri választása sem, ha a felek azok iránt előlegesen megegyeztek. A ki a jegyzékbe felvétetett, nemcsak jogosított, hanem kötelezve is volt a bíráskodásra, Az egyik perlekedő féllel való rokonság, hatalmi vagy egyéb viszony, a mely részrehajlásra indíthatott volna, nem tekintetett összeférhetetlenségi oknak, mert az ilyen bírót a feleknek módjukban állott visszavetni, de a bírónak becsületbeli kötelessége volt ilyen viszonynál fogva a felmentését ideje korán kérelmezni.