Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

25 séget követelő méltányossági belátásnak is (arbitrium). Az ilyen kiterjedtebb hatáskörű bírónak a neve: arbiter. Az arbiterek elébe tartoztak tehát a határigazítás, építkezés, kártérítés, élelmezés, vagyonközösség felbontása iránti, számadás hiányossága miatti perek, a kezes fizetési képességének megbírálása. s általában minden oly vagyoni vita, melynél földmérők, mezei gazdák, építők, számolók s egyéb szakértők a végett alkalmaztatnak, hogy az ügy kiegyenlítését méltányos belátásukkal eszközöljék. Az egyes felmerült ügyek alkalmából kirendelt bírák közé tartoztak az úgynevezett r e c uperatores (visszaszerzők) is, de egyes számban nem fordulnak elő, mert társas bíróságot képeztek. Ezek eredeti rendeltetések szerint nemzetközi békebírák voltak, akik előtt a rómaiakkal szövetséges vagy szerződéses viszonyban álló népek igényt támaszthattak a jogtalanul letartóztatott szetnétyek vagy elfoglalt dolgok kiadása vagy kártérítése iránt, minélfogva a két egymással perlekedő nép kebeléből választattak ; de lassankint ez a szokás úgy módosult, hogy ott választották a bírákat, a hol a panasz benyújtatott. A tartománybelieknek a kormányzóik zsarolása ellen indított perei (erimen repetundarum) Rómában a recuperatorokra bízatott, a kik először Kr. e. 173-ban tárgyaltak ilyen pert, midőn a hispániai követek a római tisztviselőket zsarolás miatt a senatus előtt bevádolták, a senatus pedig az ügyet a recuperatorok ítéletére bízta. Ez a szokás fenmaradt addig, míg e czélra Kr. e.