Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

20 örökösei kezdetben szintén teljes bírói hatáskörrel birtak. Ez iránt nem is lehet kétség, kivált mikor a polgári perekről van szó, de a. bűnügyekben a királyi hatalom ezen részét a felebbezési törvény (lex Valéria de provocatione) Kr. e. 509-ben elvette a consuloktól és a népgyűlésekre ruházta, nekik pedig csak oly vétségek elbirálását hagyta meg, a melyekben bizonyos meghatározott bírságot szabhattak ki büntetésül (suprema mulcta). De politikai okokból a polgári perekben való bíráskodást sem tarthatták meg sokáig a consulok. E végből választottak Kr. e. 367-ben egy új tisztviselőt, kinek neve praetor volt. Miután pedig a Rómába tóduló idegenek száma egyre növekedett, s ez által a perek is folyton szaporodtak, Kr. e. 242-től fogva még egy praetort választottak. Az egyik a praetor urbánus vagy maior a polgároknak egymásközt, a másik a praetor peregrinus vagy minor pedig az idegeneknek egymásközt vagy az idegenek és polgárok között felmerült peres ügyeket intézte. Átmenetileg a törvények összeírására rendelt decemvirek és a consuli hatalommal felruházott katonai tribünök bíráskodtak, kivételes időkben pedig a dictator. A censorok bíráskodó joghatóságának az állami birtokok határkérdésében, a bérbeadás és a középületeknél felmerült perek voltak fenntartva. A curulis aedilisek bírói hatásköre pedig a nyilt vásáron köt itt üzletekben támadt peres ügyekre és a forgalmi helyen az állatokkal okozott károk megítélésére szorítkozott. A tartományokban a kormányzók mint a