Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

21 római nép helytartói gyakorolták az igazságszolgáltatást azon városok kivételével, a melyeknek kiváltságos helyzetüknél fogva ez az önkormányzatuk kiegészítő részét képezte. Az autonom község polgárainak egymásközti jogvitája az illető község elöljárósága (duoviri, quatuorviri iure dicundo) elé tartozott, mely a helyi jog szerint járt el. A latin joggal biró városokban a praefecti iure dicundo voltak alkalmazva, a kik a praetor urbanus-nak voltak helyettesei. Az elősorolt magistratusok egymástól függetlenül jártak el. A mily függetlenek voltak bíráskodás dolgában a praetorok Rómában és az állam összes alattvalói felett, a helytartók pedig a tartományokban, épp oly függetlenül bíráskodtak az önkormányzatú városok elöljárói a saját területükön. így megeshetett, hogy ugyanazon ügyben több hatóság járhatott el a nélkül, hogy egyik a másiknak alá lett volna rendelve. Ily alárendeltségi viszony csak a köztársaság vége felé keletkezett, s a császárság alatt fejlődött ki teljesen, mert a császár lett a legfőbb biró, a kihez felfolyamodni lehetett. Ugyancsali a császárság idejében kifejlett alárendeltségi viszony tevé szükségessé az illetékesség meghatározását, melyre nézve az alperes származási vagy lakóhelye, vagy a kötelezettség teljesítésének hetye volt irányadó (fórum originis, domicilii, contractus). Azon esetben, ha a felperes és alperes különböző hatóságok székhelyén laktak, az alperes hatósága volt illetékes. Minthogy a tisztviselőknek nem kellett éppen