Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1892

66 mája. Látni való tehát, hogy azt az eszmét, melyet a modern társadalom elérni, megvalósítani óhajt, az egyesületek lelkiismeretes működése által közelítheti meg. A végczél, melyei a népek társadalmi úton az állam okos beavatkozásával elérni törekszenek, nem lehet más, mint a boldogulás. Az egyesületek tehát, habár speciális jellegű tevékenységet fejtenek is ki, közvetve a boldogulás eszméjének megvalósulásán munkálkodnak: tehát szükséges, hatékony eszközei a társadalomnak. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyesületek magasztos hivatást töltenek be, oly hivatást, mely a művelődés emelkedésével mindinkább érezhetővé válik és kell, hogy minden irányban felkeltse a közfigyelmet. Ennélfogva a társadalom vezető szerepeire előkészítő középiskoláknak is úgy kell nevelniük a rájuk bízott ifjakat, hogy ezt a szellemet, ezt a gondolkodást már jó korán elsajátíthassák. Ez a felfogás vezette tehát intézetünk tanári karát a gymnasium kiegészülésének megkezdése alkalmából az ifjúsági segítő egyesület megalakításában, midőn ez által nemcsak a szűkölködő tanulók anyagi támogatását, hanem egyúttal fontos nevelési tényezőt is kívánt életbeléptetni. Ez az oka annak, hogy az egyesület szervezete magának az ifjúságnak a szűkölködő társak sorsa iránt való érdeklődés felkeltése mellett cselekvő szerepet juttat. Nincs kétség ugyanis az iránt, hogy az ifjúságot, ha a saját kebeléből választott elnökétől