Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1892

67 az alakuló és zárógyűléseken az összetartozóság, a kölcsönös részvét és jótékonyság eszméjének fejtegetését, a jótevő emberbarátok iránt köteles tisztelet ós hálára való buzdítást hallja, kétségkívül nagy közvetetlenséggel fogja érinteni, miért is lehetetlennek látszik, hogy az így támadt érzelmek a nyilvános életben való szereplésre is meg ne maradnának. Az is bizonyos, hogy a tanulók saját társaikat bizalmas viszonyuknál fogva, legjobban ismerik és a bennölc tapasztalható igazságérzet őket egymásnak helyes megítélésére vezeti általában. így tehát helyes dolognak látszik őket az anyagilag megszorult társak köz vetetlen segítésére az egyesülési szellem ápolásával vezetni. Az ily módon nevelt ifjak nem fogják nélkülözni azt az érzéket, melyre a társadalomban oly nagy szükség van. Ennek a jótékony visszahatása bizonyára meglesz magára az intézetre is, mert a jobbmódú fiúk idejében figyelmesek lesznek a szűkölködő tanulók szánandó helyzetére, a segélyezettek pedig, ha utóbb kedvező viszonyok közé jutnak, résztvevő szívvel gondolnak a későbbi bajtársakra is. E mellett van gondoskodva azon módokról is, melyek a nagyközönség érdeklődését és támogató hozzájárulását is lehetővé teszik. De ennek foganatosítását a tanári kar saját társadalmi viszonyából kifolyólag maga kívánja megoldani, nehogy a szülők e czirnen zaklatásnak legyenek kitéve. Hogy azonban mindez helyes irányban történjék és az egyesületi szellem okszerűen nevel-