Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1889
- 33 Egyedül számbavehető s érdekes dolog volna ,,Nyéki Weöreös Mátyás pápai prépostnak a boldogságos Szüzhezi énekei (1582) melyet Balyg Ágost emlit a Boldog Asszonyról irott nagy munkájában, 2 4) a mely, szerinte, a győri székesegyház tulajdona volna, de a melyről a győri székesegyház könyvtárnokának tudomása sincsen. Igazán, sajnos veszteség irodalmunkra nézve e munka elkallódása, mert ez volna az első önálló Máriah y m n u s gyűjtemény, amely magában is megérdemelné, hogy valaki bővebben foglalkozzék vele. Ez csakugyan a föntebb mondottak igazolására szolgálna. S ez azt bizonyitaná, hogy a protestánsok énekes gyűjtemény közrebocsátási actiója méltó reaktióra talált katholikus részről is. S ez actió egyik főérdeme a magyar nyelv használatának jogérvényre való emelése. A protestantizmusé az érdem, hogy magyar éneket első adott a nép kezébe. »Szent Dávid soltárait s egyéb dicséreteket is mi velünk született nyelven, nem deák nyelven mondgyuk.« Tisztán megmondja a prédikátor. Í 5J S ebben fekszik hatalmának s erejének súlya. Azután meg énekelni tanitja meg hiveit. A prédikátor együtt dicséri Istenét a hivőkkel, talán ő adja meg a hangot. Jól tudták az újítók, mely ut vezet népünk szivéhez. Ennek ének kell, az kitör belőle, hajlandósága nagy van hozzája. A katholikusoknál a nép csak néma szemlélő volt, ajka belefáradt az imába, talán szeretett volna énekelni is, — de neki nem ott nem volt szabad. Es erre reflectál a Ceremóniák irója midőn igy szól: »A napkelet felé való ecclesiák hamar bevették e rendtartást, de napnyugot felé való körösztyények későbben szokták meg az éneklést. 2 6) Pedig az uj vallás terjesztői, tanitói, hirdetői katholikus énekekből készitették a lythurgiájuknak megfelelő hymnusohat. Szedegettek, válogattak a régiekből. 2
