Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1888

8 senkivel sem születik, hanem csak a képesség- és fogékonyság- arra, hogy benne a jellemnek valamely alakja kifejlődjék, minthogy továbbá értelem, erkölcsiség, jellem egymással kölcsönhatásban levő tényezők ; látni való, mily nagy szerepe van a jellemképzésnél a gondolkozó és helyes elméletből kiinduló nevelésnek. Mert minél tisztább fogalma van az embernek a külvilági tárgyakról és tüneményekről, minél behatóbban ismeri czéljait, feladatát, minél helyesebb erkölcsi Ítélete, minél inkább képes ösztönein uralkodni, szóval minél nagyobb műveltsége, annál inkább tarthat igényt az erkölcsi jellemre. Ki észszerűen cselekszik, az cselekszik egyszersmind erkölcsileg is, de az cselekszik egyúttal szabadon is, azaz teljes tudattal, teljes belátással. E szerint tehát a jellemképzés kérdése involválja az egész nevelés kérdését s felöleli az ember minden oldalú képzését. Igen találóan mondja azért Currie, hogy „neveié^ alatt értjük együttvéve mindazon hatásokat, melyek a jellemképzésre irányozvák.„ Meg kell még jegyeznünk, hogy egyes ötletszerű, szórványosan előjövő tények, jó tulajdonságok, jellemet még nem alkotnak, mert ezekben nincs egység, hiányzik az összetartó kapocs, az erkölcsi elv által vezérelt akarat állandósága s egyformasága. Továbbá : a jellem soha sem lehet bevégzett jelenség, hanem folytonos tökéletesedést feltételező eszmény, ideál. Egész bevégzettségében nem fordul elő senkinél sem, hanem csak törekszik felé a nevelés és az önnevelés. Ez a körülmény azonban épen nem lehet lehangoló a nevelési működésre nézve, sőt épen ebben rejlik az eljárás lelkesítő mivolta; mert minden, amiért az ember lelkesülhet: egy-egy ideál. Például, minden tudomány az igazság után törekszik anélkül, hogy a teljes igazságot valaha elérhetné, és mégis törekszik azt birtokává tenni; de épen e törekvésben rejlik az emberiség fejlődése s létének megnemesbülése. Ezekután térjünk vissza főelvünkre s kérdezzük, ha váljon az attól való minden eltérés erkölcstelenségre vei