Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1888

A jellemképzésröl. Az ember-nevelésnek, legyen az akár ön-, akár mások által való nevelés, egyedüli czé.ja a jellemképzés. Deinharlt. Ama sokszerüen nyilvánuló üdvös tevékenység közepett, amelyet ujabb időben a tanügy terén működők, vagy az az iránt, érdeklődők az oktatásügy javítása vagy emelése czéijából folyton kifejtenek, nem egyszer hallhatjuk ama kívánalomnak hangoztatását, hogy az iskola, s különösen a középiskola ne csak tanítson, a gondjaira bizott ifjúságot, ne csak száraz ismeretek halmazával tömje meg, hanem, hogy neveljen i,«. Ha azután e jogos kívánalom kapcsán azt kutatjuk, 'hogy mi legyen hát a helyesen vezetett nevelő-tanitásnak legfőbb czélja, ugy e kérdésre a leghelyesebben Deinhardtnak föntebb idézett szavaival felelhetünk, hogy t. i. az összes nevelési tevékenységnek legfőbb czélja csak a jellemképzés lehet. így állván a dolog, hogy e fölvetett és a nevelési tevékenységnek úgyszólván minden egyes mozzanatára kiterjedő tárgyban eligazodjunk, mindenekelőtt jöjjünk tisztába a jellem fogalmával és az annak lényegét kitevő tulajdonságokkal, hogy aztán ezek ismeretével megállapittatván a czél, ahhoz mérten kijelölhessük azon eszközöket és módokat, a melyekkel és a miként, a fejledező ember-csemetéből tehetségünkhöz mérten a siker reményével jellemet képezhetünk. A kérdésre, hogy mi a jellem ? Rónay J. Jellemisméjében a következőleg válaszol : „A jellem, erkölcstanilag meggyőződésszülte, elv- és észszerinti ingatlan cse1*