Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1888

29 dozatkészségre és honszeretetre. Eszméik nemzedékről nemzedékre szállva a jó, igaz és szép cultusát terjesztik szakadatlanul. Az angolok egy jeles történetíró, Miiller János megjegyzése szerint, azért oly szabadok, rettenthetetlenek és mély kedélyüek, mert a görög remekírókat minden más nemzeteknél inkább olvassák és tanulmányozzák. E szerint a humanismus az ifjúságot magasabb, eszményibb látkörbe kivánja emelni és arra törekszik, hogy megvédje azt a kor durva anyagelvisége ellen. Míg igy a történelmi csoport felöleli mindazt, ami az emberi élet körébe tartozik; a másik, a természettudományi csoport azt karolja fel, ami a kültermészetre vonatkozik. Korunkban a népek jóléte jórészt attól függ, hogy menftyire képesek a természeti erőket felhasználni; s igy már maga az anyagi érdek is megkívánja, hogy a természettudományok minél alaposabban tanitassanak s minél szélesebb körben terjesztessenek. Azonban az anyagi érdekeken kivül még más indokok is szólanak e tudományok mellett. Ugyanis, anélkül forgolódni a világban, hogy az ember a „miért" és „miként" kérdésével törődnék, nem is emberi, hanem pusztán állati lét volna. Ezenkívül a természet sokszerü, és folytonos változatosságot mutató tüneményei nemcsak az érzéki, hanem az alapos szellemi szemléletet, megfigyelést és áttekintést is megkívánják. A természet tárgyain és tüneményein elömlő szín, alak, összhang és szépség, az aesthetikai értelmeket ébresztik föl; mig az okozati összefüggés lánczolata, a láthatatlan, de mindenben czélosan intézkedő hatalom gondolata, a vallási érzelmekre van hatással. Az igazi természet vizsgálatnak mindig megnyugtató befolyássá van az emberre; a górcső és távcső csudáitól el nem válhatik az ember megilletődés, megalázodás és a kedély emelkedettsége nélkül. Innen van, hogy minden nagyobb természettudós vallásos elragadtatással szól a természetről. A helyes irányban vezetett természettani oktatás tehát nemcsak a kutató észre, hanem tekintettel