Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1888

26 pontját a bibliának kell képeznie és pedig

1 nem csupán mint tantárgynak, hanem mint nevelési eszköznek is, mely kedélyre hat, vallásos érzelmeket ébreszt, akaratot indit; mely a növendéket Istenhez, önmagához s más emberekhez való viszonyára tanítja, és az egész embert személyiséggé, jellemmé alakítja. Különös sikerrel állithatja a nevelő követendő eszményképül a gyermek lelki szemei elé Krisztus magasztos jellemét, kinek egész földi élete, ugy tetteiben, mint szenvedéseiben mindenha jellem-eszménye marad a keresztény paedagogiának. — S valóban, ha a növendékeknek Krisztusban hinniök, hozzá egész lélekkel ragaszkodniok, az ő szárnyai alatt jelen és jövő életükre nézve biztosaknak kell magukat érezniök; akkor meg is kell őt jól ismerniök, ugy amint az evangéliumban megtestesült; amint a legkülönbözőbb viszonyok közt mindig hasonló szeretettel, jóság- és isteni erővel szabadit, vigasztal mindenkit, ki elfáradtan s terhelve hozzá közeledik. — Hogy azonban a vallástanitásnak kívánt eredménye legyen, az egész középtanodai tanfolyamon keresztül gondja legyen a vallás tanítónak arra is, hogy a vallási oktatás necsak a növendékek értelmére, hanem egyúttal azok érzelmére is befolyással legyen. Általában az élet magasabb, ideális szempontból való fölfogása, az erkölcsi jónak szeretete, a legfőbb jó iránti tisztelet, és a vele való egyesség és összhang óhajtása, czéljai* a helyesen vezetett vallási nevelésnek. A középtanoda többi tantárgyai két csoportra, u. m. történet- nyelvészeti és természettudományi csoportra oszlanak. A történelmi oktatás életrajzokkal veszi kezdetét. Ezen életrajzoknak jellemképző hatása abban áll, hogy az emberiség nagyjainak jellemét kialakulásukban tüntetik föl. Hogy azonban ez valójában történjék, erre nézve nem elégséges az, hogy az életrajz valamely egyén életének eseményeit egyszerű időrendi egymásutánban fölsorolja ; a tények okozati összefüggése, az elhatározás és cselekvés lélektani igazolása kívántatik meg arra, hogy a nagy