Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1888

21 üde, erőteljes életével arra is kell az embert képesítenie, hogy minden küzdelemmel bátran szembe szálljon ; könnyű belátni, hogy ez jórészt csak a gondos testi nevelés által érhető el. Ezekután áttérünk az erkölcsi nevelés terére; ennek körében a jellemképzés szempontjából mindenekelőtt nagy fontossággal bir az, hogy a gyermek akarata már élte első korszakában bizonyos állandóságot, határozottságot nyerjen: a gyermek természetével járó ziláltságot, szórakozottságot, ide-oda kapkodást, lehetőleg korlátozni kell. — A gyermek gyakran nyilvánít valami szándékot s nyomban hozzá is fog, annak kiviteléhez; de ekközben más jut eszébe és azonnal enged is az egész lelkét elfoglaló uj benyomásnak, hogy kis idő múlva újra egészen másnak adjon helyet. E lenge ugrálást az egyik tárgyról a másikra, a sokféle tárgyak Ízlelgetését meg nem szabad tűrnünk, különben a gyermek állhatatossága meg nem erősödik. Már Plató azt kivánja, hogy a játékszereket szükség nélkül ne változtassuk és a gyermekeket lehetőleg hosszú ideig egy- és ugyanazon tárgygyal foglalkoztassuk. — Szoktassuk a gyermekeket arra, hogy a tárgynál megállani, huzamosabb ideig maradni és kitartani bírjon ; amit egyszer kívánt és megnyert, azt őrizze és megtartsa; a másokkal való érintkezésben, barátságában, az emberek és dolgok fölötti Ítéletében legyen áll hatatos. „Rajta kell lenni, mondja Herbart*), hogy arról, amit tegnap akart és beszélt, meg ne feledkezzék, s hogy belássa, miszerint a kuszáitság, szórakozottság és színváltoztatás éppen nem dicséretes tulajdonság. Hogy azonban ez elérhető legyen, a gyermeknek a családtagokon és általában az egész családi élet körében szemlélnie kell a szilárd akarat nyilvánulatait. A példa a gyermekeknél csodákat szokott művelni, mert a gyermek lelki életén még jórészt az utánzási ösztön uralkodik s ez nagy jelentőségű ugy positiv, mint negatív irányban. Az egyes családtagoknak saját személyüket illetőleg is akaratszilárd*) Alig. Pád. 303 i.