Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

35 Caesar liosszu beszédében erélyesen támadta meg' az uralkodó áramlatot igy okoskodván : „A harag és a könyörület a legroszabb tanácsadók. Atyáink megbocsátottak a rhodusinknak, nehogy ezek kincsei által elcsábítottaknak látszassanak, s bár mennyiszer sértették is n eg a carthagóiak a békekötéseket, atyáink nem utánozták őket e részben. Szintúgy gondoljatok ti is, ne annyira Lentulüs vétkére mint saját méltóságtokia ; ne a harag mint inkább a hírnév legyen tanácsadótok, AZ előbbi szónokok lerajzolták előttetek a polgárháború okozta keserveket. De mire való ez ? Szükség van-e szavakra, hogy a kiállott szenvedéseket másokkal éreztessük ? De a ki magasan áll, óvakodjék minden tulságtól. Nem is tudom, miért kelljen ezeknek csak egyszerű halált szenvedniük, s nem egyszersmind ostoroztatást is? Talán azért, mert a Porcia törvény tiltja? Hisz ti azon törvényeket is megsértitek, melyek megengedik a bűnösöknek az önkénytes száműzetést '). Mitől félhetünk ama nagy készületek mellett, melyekről a consul gondoskodott ? De ne feledjétek el, hogy minden rosz példa jó kezdetből indul ki. A harmincz zsarnok Athenaeben gyűlölt egyének elitélésével kezdette a dolgot, s a nép örvendett rajta ; ez által fölbátorodva, végre személyválogatás nélkül gyilkoltak. így a mi korunkban is, midőn Sulla Damasippust, több más nyomorulttal fölakasztatta, mindenki dicsérte őt; tudjátok azonban, minő mészárlásoknak volt ez kezdete. Ilyesmitől most sem Cicero részéről, sem korunkban nem félhetünk : de ha példája után egy másik consul kardot ránt, ki fogja őt föltartóztatni ? 2). Caesár azon inditványnyal fejezte be beszédét, hogy az összeesküvők, javadalmaik elkoboztatván, örökös fogságra Ítéltessenek és különiböző municipiumokba osztassanak be ; e municipiumok aztán a foglyok biztos őrizete tekintetében szigorú felelősséggel terheltessenek, továbbá hogy senki ügyöket akár a tanács akár a nép előtt szóba ne hozhassa, s ki e szabály ellen vét, azt a senatus a haza ellenségének s a közcsend háboritójának nyilvánítsa. '). Sempronia törvény értelmében a római polgár önkénytes száműzéssel előzhette meg a halálos büntetést. l). Sallustius, Catilina. 51. — Appiauus Belháboruk., II. 6.