Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

24 Megrémité a vagyonosokat az a gondolat, hogy birtokuk a népképviselők kutatásainak leeiul kitéve : feltüzelték Cicerót, szólana a törvény ellen. És ő, kinél szintúgy a bölcsészetben, mint a politikában hiányzott a szilárdság és őszinteség, szenvedélylyel teljes ékesszólását Rullus ellen forditá, és ügyét niegdönté '). Majd kevéssel utóbb egy más tribun azt javaslá, hogy a száműzöttek gyermekeit a polgári lealáztatás alól mentsék föl ; Cicero ez ellen is szegült, nem mintha az elégtételt igazságtalannak tartotta volna, de attól félt, hogy a politikai jogokba való visszahelyezés a birtok helyreállítását vonná maga után, mely intézkedés szerinte minden érdeket felforgatott volna 2). Cicero nézete diadalmaskodott, s a törvényjavaslat, bár a nép élénken pártolta, a senatusban oly ellenzésre talált, hogy elejték, mielőtt a comitiák elé került volna. Vannak győzelmek, melyek a győzőt inkább elgyöngitik, mint a leggyőzöttet. Ilyen volt Cicero sikere is. Az agrar törvény s a száműzöttek gyermekei igényeinek elvetése tetemesen növelé az elégületlenek számát, és a polgárság azon része, mely a veszteség és jog-elvonás miatt felbőszült, Catilina pártjára állott. Nemsokára rá ujabb támadás intéztetik a senatus egyik előjoga ellen 3). Rég időtől fogva, ha belső és külső zavaroktól lehetett tartani, Róma úgyszólván ostrom-állapotba került ama szólásniód által, mely szerint a consulok kötelesek voltak arra ügyelni, nehogy a respublikában kár essék : ilyenkor a consuli hatalom korlátlan volt '), és forrongások alkalmával a senatus e mindenható '). Cicero, Oratio secunda de lege agraría, XXVI. 2). Cicero, Epistolae ad Atticum. II. 1. — Plutarchus, Cicero, XVII. -— „Ego adolescentes bonos et fortes, sed usos ea conditione fortunae, ut si essent Magistratus adepti, Reipublicae statum convulsuri vidarentur, meis inimicitiis, nulla Senatus mala gratia, Comitiorum ratione privavi." Cicero, (Oratio in L. Pisonem, II.) 3) „Elakarnak venni a respublicától minden menedéket,, a nehéz körülményekben meutsége minden biztositékát." (Cicero, Oratio pro Rabirio, II.) 4) Itaque, quod plerumque in atroci negotio sólet, senatus decrevit, darent operám consules, ne quid respublica detriinenti eaperet. Ea potestas per senatuin more roinano niagistratui maxinia perniittitur, exercitum