Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

17 övéihez hosszú beszédet intézett, a melyből álljon itt a következő részlet: . . „Hogy mivel foglalkozik lelkem, azt már ezelőtt mindnyájan külön hallottátok. Egyébiránt szivem naponta jobban felgyullad, ha meggondolom, hogy mi lesz életünk jövendő sorsa, ha mi magunknak ki nem vívjuk a szabadságot. Mert mióta a. kormány néhány hatalmasnak tulajdonába és birtokába ment át, nekik mindig királyok és fejedelmek voltak bérkötelesek, népek és nemzetek fizettek adót, mi többiek, vitézek, hazaszeretők, nemesek és nem nemesek a pórnépet képeztük ; minden befolyás, tekintély nélkül, embereknek alávetve, kiknek ha köztársaság állna fenn, rémképükül szolgálnánk. így minden befolyás, hatalom, becsület, vagyon náluk van, vagy a kiknél akarják, hogy legyen : nekünk mellőzéseket, veszedelmeket, elitéléseket, ínséget, hagytak ... A körülmény, idő, veszedelem, ínség, a háború dicső zsákmánya inkább buzdítsanak titeket, mint beszédem. Vegyetek engem vagy vezérnek vagy közvitéznek : sem lelkem, sem testem nem lesz távol tőletek. Ugyan erről fogok veletek, ugy remélem, mint consul tárgyalni, hacsak érzékem nem csal és ti nem vagytok inkább készek szolgálni, mint uralkodni. ') A consulságra pályázókul ezúttal magát Catilinát és Gaius Antoniust, a szónok ifjabb fiát állították fel. Catilina felől biztosak lehettek ; Antonius, ki eredetileg Sulla hive volt ugy mint Catilina, s e miatt ugy mint ez, néhány évvel előbb a deniocrata párt által törvényszék elé állíttatott s a senatusból eltávolíttatott, különben léha, jelentéktelen, semmi tekintetben vezérségre nem termett, teljesen tönkrejutott ember volt, s a consulság és a vele járó előnyök árán szívesen eszközül adta magát a democratáknak. E consulok segélyével szándékozták az összeesküvés fejei a kormányt hatalmukba keríthetni, Pompeiusnak Rómában maradt gyermekeit kezesekiil letartóztatni s Itáliában és a tartományokban Pompeius ellen fegyverkezni. Megállapittatott, hogy a fővárosban történt kísérletre Gnaeus Piso praetor az innenső Spanyolországban kitűzze a felkelés zászlaját. Azonkívül számítottak a transpadanusokra, a democratia régi védenczeire, kik közt nagy volt ') Sallustius, üat. 20. 2