Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

18 az elégiiletlenség és kik a polgárjogot természetesen azonnal elnyerendők voltak. A szövetkezés szálai egészen Mauretániáig terjedtek Az összeesküvés egyik tagja, Publius Sittius római nagykereskedő, ki pénzügyi zavarai miatt kénytelen volt Itáliát elhagyni, egv csapat kétségbeesett embert fegyverezett fel és ezekkel rablóvezér módjára kóborolt Afrika nyugoti részében. A 64-dik évben consuljelöltek voltak : Cicero, C. Antonius Hybrida, L. Cassius Longinus, Q, Cornificius, C. Lucinius Sacerdos, P. Sulpicius Galba és Catilina. — Catilina pártja a választási küzdelemben minden erejét megfeszítette, hogy Cicerót megbuktassa : a körülmények az összeesküdteknek látszottak kedvezni, mert a legbefolyásosabb emberek pártolták törekvésöket. AZ összeesküdtek háta mögött lappangottak a politikai dicsvágyók: Caesar, Crassus, készen, hogy a zavarosban halászszanak '). Caesar számot vetett dicsvágyával és szabatosan tudta, hogy mit akar. Sőt tervei meg voltak álla pitva, még mielőtt belép vala a politikai életbe

2); ifjúságában megfogamzott benne az a gondolat, hogy a főuraimat megnyerje. A szemei előtt lefolyt forradalmak látása szülte benne ezt a gondolatot ; saját becsének érzete, ellenségei középszerűség-ének tudata, erőt adott neki a vállalkozásra és bizonyos babonás hit snját rendeltetéséről, mely elég gyakori az oly embereknél, kik nagy tettekre törnek, előre biztosítást nyújtott neki a siker felől. Ezért, határozottan is ment czélja felé, a nélkül, hogy elhamarkodott, hevességet ') Ezzel szemben Julius Caesar történetének írója következőleg okoskodik: „A közhir alattomos mest.erkedéseibe vegyité Crassus és Caesar neveit is; devalószinü-e hogy ily ellentétes helyzetű, sőt egymással meghasonlott két ember egymással egyetértőleg ily aljas czimboraságba ereszkedett légyen '? s nem volt-e nz egy ujabb következetlensége a rágalomnak, hogy egy azon összeesküvésbe keverték Caesart szertelen adósságai, meg Crassust szertelen gazdagsága miatt ? Jegyezzük meg egyébiránt, hogy az akkoriban forrongó pártok mindegyikének azon kellett lennie, hogy egy nevével, nagylelkűségével s bátorságával annyira kitűnő férfiút, mint Caesart beártson s ily módon ma gához ragadjon." (III. Napóleon ; Julius Caesar története, I. k. ;30Ü. 1.) 2). Ez legalább az ókor minden történetit'.íjának véleménye. Olvassuk Cicerónak egy Qu. Axiushoz intézett levéltöredékében, melyet Suétonius idéz (Caesar, 9.) „Caesar in consulatu coníirmanit regnum de quo aedilis cogitaret".