Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1883
^gXsP" 'iaxls^ Hpintha csak tegnap történt volna, oly élénken emlékezem vissza arra az elfogultságra, csaknem újra érzem azt a kellemetlen félénkségét, mely önkéntelenül meglepett akkor, a mikor 1881. egyik öszi estéjén az országos embertani és régészeti egylet nyilt ülésében a keszthelyi ásatások kezdetleges eredményét bemutatandó voltam. De hogy is ne. A megállapított sorrend szerint épen előttem fejtegette Dr. Czobor Béla a valóban fényes és válogatott. hallgató közönség előtt lelkesült hangon az asztalon garmadában állott arany és ezüst ötvösmüvek szépségeit, melyek ma az ötvösmükiállításon bizonnyára kiváló helyet foglalnak el, és a műértő valamint nem műértő közönség zajos tapsviharral köszönte meg neki a nyújtott szellemi élvezetet. Utána nekem kellett odaállnom az asztalhoz néhány semmit sem mutató, igénytelen bronztárgygyal és azokról szólanom. Ismertetésemet nagyon kurtán végeztem, és örültem, hogy ismét a hallgatók soraiba vonulhattam vissza. Az akkor bemutatott néhány szerény tárgy azóta felszaporodott ezerekre; a csekély kezdet nagy művelődéstörténeti egészszé szélesedett ki; az akkoriban még csak szórványos, elszigetelt, nem ritkán töredékes, csak sejtetni engedő adatok ma egy nagy ötvösmüiparnak részletes képét tárják elénk, melynek czikkeit az a nép használta, mely a IV. század végén a kies Balaton keszthelyi mellékét lakta. A kézzelfogható tény, melyet az általam több mint háromezer sírból kiásott emlékhalmaz napnál fényesebben tanúsít, az:
