Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1883

- 14 — a sodronymü római, függőinken e két heterogen elem egy, igazán csinos alkotássá egyesül. De az ilyen alkotás, még liozzá, ha oly kiképzett rendszerességü, mint ez, nem lehet a pillanat, a szeszély szüleménye, annak valami alapalakból kellett fejlődnie. A kosárkás függő alapalakjára nézve biztos adatom nincsen; kis és nagy karikafüggöt, gömböcs vagy vonaldíszes homloklappal és a nélkül, gyöngy, gömb és másféle cseppel ezernél többet találtam, de ezek nem adnak kielégítő választ kérdésemre. És így két feltevésre szorulok. Népünk e függő alapalakját vagy magával hozta őshazájából, és akkor az nem lehetett más mint gyürii, a melyről körteidomú üres fémtok lógott le, a mire néhány kis sodronyfüggő hosszúkás tokcseppje némileg utal is, mely fémtokot aztán a finomabb izlésü római ötvösmüvesség sodronymüvü kosárkává alakított át, vagy az is meglehet, hogy népünk itt, új hazájában találkozott egy hasonló szerkezetű, de mindenesetre sokkal subtilisabb függőformával, mely neki megtetszett és azután azt saját ízlése szerint megnagyobbított és átidomított alakban magáévá tette. Bármint álljon is a dolog, annyi tény, hogy a kosárkás függő a barbár és római ízlés kölcsönös egymásra hatásának világos példája. Hátra van még, hogy a ruhatükröl, eme nálunk kizárólag női ékszerekről koczkáztassak néhány szót. E tük anyaga többnyire bronz, néha ezüst. Túlnyomó többségben vannak a hosszú (egész 30 cm.-ig) egyenes tük, melyek mindig a mellen keresztben voltak a ruhán áttűzve, azonban egy két esetben a hajtű szerepét is játszották. Alakjuk és díszítésük eredeti germán és a római tűktől mindenben elütő. Közülök csak a két legkiválóbb, mennyiségre nézve azonban legtöbbször előforduló alakot akarom kiemelni. Mindkettőnek fölső vége fülkanálidomban meggörbült lapátkát képez. Az egyiknél a tü nyaka néhány cm. hosszú négy szegü testté tömörül, és ezalatt ismét gömbölyű a csúcsig, a másiknál eme négyszegű test négyfelé hasított fokká változik át. Az elsőt az alamann és burgund sírok is produkálják, a másikról, mely pedig csak az elsőnek módosulása, még nem hallottam, hogy már másutt is találtatott volna. Elsőnél a négyszeg lapjai, utóbbinál a fok kigörbülő ágainak két fölső lapja csipkézett hullámvonallal ékitvék, fölöttük és alattuk a tű közepéig domború vagy négyszegű, ez azonban szintén vonallal, körrel és pontokkal díszített, tagozás látszik. Van azonban egészen sima ilyféle tü is elég. Kiváló szépségüek az ezüst példányok; a két leghoszszabb bronzpéldányon pedig hosszúságok felén túl bizonyos körökben gömböcsdiszes nyaklók vannak alkalmazva. Hogy ezeket a nyársakat mikép használhatták, nem tudom elgondolni. A mi még furcsább, az, hogy ezeket az aránytalan hosszú tűket két-három hónapos csecsemők mellein találtam. >