Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1882
19 legiumhoz könnyebben juthattak hozzá, mint a papok és augurokéhoz. 1) Továbbá, hogy Tarquinius Superbus Etruriából hozatott ,,Vates"-eket, arra mutat, hogy már Tarquinius Superbus korában az idegen népektől átvett szertartások el voltak különítve az eredetileg nemzetiektől. Az uj Jupiter-cultus magán hordozá a cosmopolitikai bélyeget, és az idegen szertartások behozatala ezen eszmének kifolyása. Ennek daczára a „haruspicina" és „mantica" félig-meddig idegen eszmék maradtak; még pedig az első a „superstitio", 2) az utolsó pedig a lieterodoxia bélyegét viselte. Az auspiciumokra vonatkozólag kétféle jel volt: Véletlen és könyörgésekkel kieszközölt, ezeknek megfeleltek az „auspicia oblativa" és auspicia impetrativa. 3) Az „auspicia oblativa"-nál a vizsgáló, várakozó és elfogadó állásba helyezte magát; ellenben az auspicia impetrativánál a ,,legum dictio" 4) segítségével pontosan határozza meg a jelek irányát és czélját. Ebből láthatjuk, hogy az auguria impetrativa későbbi eredetűek; mert itt már az emberi ész is közreműködik, mig ellenben az „auguria oblativa"-nál az emberi ész az istenség akaratának alárendeli magát és neki engedelmeskedve várja be annak helyeslését vagy rosszalását. Ezeknél a villám és mennydörgés főszerepet játszik minden időben; 5) ezek az emberi észt felülmúló tünemények, azért per eminentiam az istenség jogainak, nemkülönben a helyeslés vagy rosszalás közvetlen hírnökeinek neveztetnek. Ezen fenséges jelt lelkiismeretesen bevárták és legnagyobb tisztelettel viseltettek iránta, ezért „augurium oblativum" és mert ez a legrégibb jel, „coeleste augurium", 6) és mivel minden másnemű szertartást méltóságra nézve felülmúlt „auspicium optimum vagy maximum" is vala. 7) A villámlás közben megnyíló égnek legközelebbi szomszédjai, a levegő lakói a madarak 8) hasonlóképen hirdetik az istenek tetszését, kedélyhangulatát. De miután a madarak számtalan nemét különböztetjük meg, azért csak erre a ténykedésre különös képességgel birókat kellett kiválasztani, mely a „legum dictio"-hoz tartozott, mely ismét az „augurium impetrativum"-nál szerepelt. A „signum ex avibus" lényegénél fogva tehát „impetratio" és nem „oblatio", tehát egyúttal a „coeleste augurium"-nál későbbi eredetű, ez még abból is látszik, hogy gyengébb, kisebb erejű illetve fontosságú; mert a legkisebb vil!) Liv. VI. 37. 2) „Genitrix et mater superstitionis Etruria". „An vos, Tusci (haruspices) ac barbari auspiciorum populi romani ius tenetis". Cic. de nat. deorum 2. 4. 3) Auspicia aut oblativa sünt, quae non poscuntur aut impetrativa, quae optata veniunt. Serv. ad. Aen. YI. 190. *) Augurium tunc peti debet, cum id, quod aniino agitamus, per augurium a Diis volumus inpetratum; et est species ista augurii, quae legum dictio appellatur. Legum dictio autem est, cum (Mommsen) certa verborum nuncupatione dicitur, quali condicione augurium peracturus sit. Serv. ad. Aen. 3. 89. 6) Már Ascanius és utána Romulus villám jelben fogadta az istenek helyeslését, Dion. 2. 5. 6) Fest. ep. 64. 5. ?) Cic. de div. 2. 35. 8) Aves internuntiae, interpretes, satelites Jovis : Cic. de div. 2. 34. 2*
