Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1882
20 lámlás vagy mennydörgés a madarak nézéséből származó jóslatot az napra megsemmisítette. x) A fennevezett két augurium a legrégibb auspiciumok rendszerének tekintendő; 2) de ezen rendszer nem maradt érintetlenül, mert a) a „coeleste augurium" az „augurium impetrativum" közé beszorittatott; b) ezen két auguriumon kívül egy alsóbb rendű az u. n. „augurium ex tripudiis" jött szokásba, ennél a földnek és nem a „coelum"-nak madara vala az irányadó; és nem a repülés vagy hang, hanem az evés vagy falás, és nem augur, hanem a hadvezér creaturája a „pullarius" vala jelen. Valamint a katona a hadvezér hatalmában volt, ugy a madár is a pullarius hatalmában. A mily viszonyban áll a tyúk a sashoz, ép olyanban áll a későbbi eredetű signum (ex tripudiis) a régibb eredetű „ signum" -mai; és épen azért, mert a tyúk kezünk ügyében van, a jelet tetszésünk szerint eszközölhetjük ki. Ezen auguriumnál nagyon szembeötlő az elfajulás. 3) Az „auspicia pullaria" a „comitia centuriata és tributa" alkalmával; de főleg a hadvezérektől a háború idején tartattak. 4) A tyúkokon kivíil még kigyók szerepeltek (auguria pedestria s. ex quadrupedibus), ekkor az illető a földre és nem az égre irányitá pillantását. Vájjon ez minő szerepet játszott, nem tudjuk, Cicero 5) már nem emliti ezt. c) A sokkal gyakorlatibb és kényelmesebb „auspicia pullariák kiszorították az augurium ex avibus"-t; 6) mert Romulus és Attus Xaviuson kívül alig találkozik, ki ezeket gyakorolta volna. így tehát az „augurium coeleste" és az augurium pullarium képezik az ujabb systemát, melyből a tulajdonképeni oblativa egyszer s mindenkorra kimaradt. Ezek helyébe a „diraek" léptek A „dirae" nem egyéb mint váratlan rendkívüli jel, pl. egy hollónak váratlan érkezése, s többnyire szerencsétlen jelentménynyel. Mindössze öt „augurium systema" lehetett, melyekről Festus emlékezik és következőleg sorolja el azokat: „Quinque genera signorum observant augures publici: ex arce, ex avibus, ex tripudiis, ex quadrupedibus, ex diris". Az „auguria coelestia", mint „oblativa" az isteni akaratban való megnyugvásban mutatják a vallásos érzületet; az „auspicia ex avibus" melyek egyúttal impetrativák, itt már az ember tolakodólag lép fel és előhalad egész az isteni jóakarat kicsikarásásáig. 7) Az ember először ') Dio Cass. 38. 13. 2) Egészen szokatlan szerepet játszik Attus Navius ; a szőlőfürt keresése és a köszörűkő keresztülmetszése nem augurt, hanem bűvészt mutat be nekünk. E mesében nem minden hiteles. Az „auspicari" jelentményének meg nem határozott terére vonhatunk követkesztetést. Egyébként Navius nem volt az augur collegium tagja. 8) Hoe auspicium divini quid quam habere potest, quod tam sit eoactum aut expressum ? Quo autiquissimos augures nos esse usus, argumento est, quod decretum collegii vetus habemus, omnem ovem tripudium facere posse. Cic. de div. 2. 35. 4) Liv. X. 40. 17. 6) De Div. 2. 32. 6) Általuk még az „auspicia" ex acuminibus is kiszorittattak, ezek az „auspicia ex avibus" mellett nagyon kedvesek valának. Mommsen 84. 1. 7) Nostri magistratus auspiciis utuntur coactis,
