Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1882
12 Az auspiciumoknál az istenek akarata felöl való beszélgetés nem magyarázza meg, nem fejti meg az auspiciumok lényegét, mivoltát. 1) Nem az isten akaratáról, hanem annak beleegyezéséről van itten szó, mindenki ugyan buzgón kéri az isten kedvezését, de nem lép fel követelöleg a beleegyezés megadásánál; épen ezért „auspicari" az istenek és emberek közt lévő társalgást nem jelenthet. Sacrificium és auspicium két külömbözö fogalom ; az elsőben az istenséggel való társalgásnak van helye ; a másodikban pedig a ténykedés (actus) csak egyoldalú. Az auspiciumoknál az egyik fél „szemlél és a másik „szemlélteti" magát. A viz és a tűz változó és háborgó elemek, ellenben a föld és ég (coelum) szilárd és állandó tényezői az emberi életnek, tehát nem egyedül a föld, hanem az ég, még pedig a régiek értelmében, képezik minden szilárdságnak és állandóságnak összességét. Tehát a régieknél „coelum" jelentette a földre nehezedő légoszlopot. Innen coelum azon álláspont, melyből az „auspiciumok" szemléltetése történik. Az illető cselekvő, ténykedő, ténykedésének pillanatában a világegyetem középpontjára helyezkedve, „Én"-jének jelenlétét tudatja a külvilággal (légoszlop és égbolttal;) a földre szüksége van ; mert ez képezi az illetőnek szilárd álláspontját; az ég is szükséges, mert az ég áldásos befolyásától, illetőleg kedvezésétöl várja a jó eredményt. Hogy a cselekvő a cselekvés pillanatában csakugyan a világegyetem középpontjára helyezkedik, a cselekvés és akarás fogalmából tűnik ki. Cselekedni annyi, mint akarni. A cselekvés nem egyszerű csupa akarat, hanem tettleges, valóságos akarat, egy a külvilágra kiható és arra vonatkozó akarat: rem gerere, agere, következik, miszerint az illető ténykedni akarónak kell a világban magát tájékoznia. 2) Ez okból tehát a világegyetem középpontjára helyezkedik el ténykedésének pillanatában, hogy igy magát és a világot is előkészithesse. Tehát a világegyetem középpontjában meditál 3) és contemplál. 4) Tett az általános, tény pedig a különleges fogalom; tény alatt egy határozott és a cselekvőn kivül eső eredményre irányzott cselekmény értendő. Ezen értelemben vett cselekményben állott a római népr) Rossbach (die röin. Ehe) 307. 1. Az istenek beleegyezésüket adták a házasság megkötéséhez. Preller (R. Myth. 1111.) Az angurok az istenek láthatatlan akaratának tolmácsai. Lange (R. Alteraht. 1. 331.1.) A legfőbb istenség akaratát megismertette. Marqnardt (R. Staatsverwalt. III. 1878. 381. 1. Melynél fogva az állam az isteni akarat helyeslése felől biztosíthatta magát. Mommsen (Staatsrecht. I. ed. 2. 74 1.) Az istenekkel való közlekedés, társalgás. 85 1. Az auspiciumok közvetik a társalgást az istenek és a római polgárok között. 2) Attus Navius szőllőjében fürtöt keresvén (Cic. de div. I. 17) madarak segítségével Tarquinius gondolatát eltalálja és egy követ széthasít (Liv. I. 36.) 3) Medius, medietas, mediare, meditari: vájjon nieditari és metiri egy törzsüek-e ? Az ember a központban állva, magától kiindulva kezd mindent szemlélni és mérni; az ember tehát minden dolognak mértéke és mérvadója: kar, láb, kéz, ujj, könyök mind megannyi mérő eszköz. Cic. de div. I. 17.: „Attus Navius ad meridiem spectans in vinea média dicitur constitisse." 4) Meditatio és contemplatio a spectioval szoros összeköttetésben áll és megelőzi a cselekvést. Festus pag 38.
