Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

8 alatt a germán népek minden oldalról a római birodalom határai felé nyomultak, sőt azok egyes széleit el is foglalták. Ez időtáj t kezdődött a nagy gótli népcsalád vándorlása is a keleti tenger és Visztula mellől a Dunához és Fekete-tengerhez, valamint ezen időszakba esik a különböző germán törzsekből alakult alemann és frank hadinépek keletkezése is. 233-tól 274-ig a germánok hódításai római földön rohamosan haladtak előre. Rómát már-már a végveszély fenyegeti, de Claudins Gothicus császár hadvezéri tehetsége és vitézsége megmenti a szorongatott birodalmat. 274-től 875-ig a népvándorlásban százéves szünet állott be. De mi az, szünet? Önámítás vagy hazugság! Szünet nincsen sem az ember, sem a népek életében, csak haladás vagy hanyatlás. A germánoknál 1. Valentinián óta határozott hanyatlás állott be. A hódítás, mely szünetel, elcsenevészesedik. Ez kiválólag azon szűkebb értelemben vett szövetséges hadinépekre nézve állott, melyeknek a háború volt keresetforrásuk. Abban hagyták, mert megszűnt jövedelmező lenni. A súlyos vereségek és veszteségek között még kedvüket is elvesztették a háborúskodásra. Megízlelték a. civilisáció élvezeteit, a vagyon békés birtoklásának kellőméit: és ezért odaadták ősi vad szabadságukat. A góthok, a germánok Icghatalmasabbjai is meseszerű változáson mentek át. Még egy évszázad előtt ők az urak Kisázsiában és Görögországban, zivatarként, mely elől a legnépesebb városok mint kártyavárak dőlnek össze, keresztül-kasul barongolják be a római birodalom tágas provinciáit, — most siri csendben megülnek a Dunán túl, hol Aurelian császár nagy bölcsen a szó}) és gazdag Dáciát bocsátotta rendelkezésökre és hálából, mint szövetségesek, Róma csatáit vívják. K szünetben ismét csak a gondviselés bölcs intézkedését látjuk. Az ó világ rombadülésére idő és emberiség egyaránt megérett volt már, de egy újnak teremtésére és alakítására még nem. Nem a pogány Rómának, hanem a kereszténynek kelle elpusztulnia, nem a pogány, hanem a keresztény germánok által. A népvándorlásban beállott százéves szünet pedig a germánokat keresztényekké tette. Alig hogy ez megtörtént, egy rögtön támadt világesemény a. népvándorlás megakadt folyamát ismét indulásba hozta. Ázsia bensőjében kerekedett fel a hónok fergetege, mely mindent maga előtt halomra döntve a békésen tanyázó germánokba ütközött. Ezek most már nem hódítási vágytól, hanem az önfentartás kétségbeesett ösztönétől hajtva estek a római birodalomnak. A nyugoti góthok győztesen mérkőztek a római légiókkal. A birodalom bensőjében nyertek állandó lakhelyeket. Nemsokára, rettegve a hunoktól, a Közép-Duna mentében lakozó germánok is elhagyták székhelyeiket és feltartózhatlanul nyomultak Itália felé.