Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

28 gyöngyének s legrégibb ereklyéjének ismertetett el, 187 szava, ez idegennek hitt szavak, édes nyelvünk gyökeinek tűntek fel. Meglévén e gyökszavak Révai e kulcs segítségével a nyelv sajátságait kezdé fürkészni s behatolván a tudomány mélyébe felderíti a drága érezekkel telt bányát s a kincseket, melyeket mint szorgalmas munkás sajátkezüleg gyűjtögetett. T^Jogos tulajdonosának, a nemzetnek rendelkezésére bocsátja. Erre törekedett, ezért fáradozott önzetlenül, sanyarúságokkal küzdve s megtörve az akadályokat, melyeket az irigység gördített eléje. Megszületett az első nyelvtani munka: ,,Elaboratior Grammatiea Hungarica", melynek elkészítésére csakugyan egy Révai kellett. Semmi kútforrásokat sem használt, de nem is használhatott, mert maga alapított egy oly új rendszert, melyet még mai napság is használunk. Es erre a grammatikára igen nagy szükségünk volt, mert ez volt az úttörő, mely után minden nehézség nélkül lehetett haladni a nyelvészetnek előbb tövisekkel sőt áthatolhatatlannak látszó folyondárokkal benőtt s eltakart pályáján. Oly grammatikával ajándékozott meg Révai, mely behatolva a nyelv minden rétegébe, ismerve annak sajátságait fejleszti a nyelvet, a különféle dialectusokból törekszik kiismerni a nyelv alapját, s hozzá véve a szorgalmasan áttanulmányozott régi nyelvemlékeket törekszik egy rendszerezett uj nyelvet alkotni, ugy azonban, hogy a régit tegye az uj nyelv alapjává. így fejtegette s fejlesztette Révai nyelvünket, s épen azért, mert eddig ismeretlen módot használt, számos ellenséget szerzett magának. Nem egyedüli példa ez az irodalomban, ugy volt mindig, ugy van ez most is. A lángész vívmányaiért rendesen az ember egyediségét támadja meg az értelmetlen tömeg, s az eszmékért az embernek kell szenvedni. De csakhamar megértette önzetlenségét az értelmiség és zászlójához szegődött. Egyedül Verseghy volt az, ki makacsul ellene szegült Révai józan fejtegetéseinek s a vitát az elkeseredés legfelsőbb fokáig csigázta. Verseghy nyelvészetét a köznép szójárásából minden finomabb tapintat s határozottabb irány nélkül merített s nyelvünkkel ellenkező tételekre alapítá, s a debreczeni grammatika képviselőivel együtt empirismusát a túlságig vitte makacsul használva mindenütt az assimilatiót. Az ik-es igéket nem akarta ismerni, s a nép ajkán uralkodó nyelvszokásokat akarta a grammatika alapjává tenni, tehát épen azt. mitől Révai, mint mételyektől meg akarta tisztítani a nyelvet. Verseghynek főelve az általános szokás volt, habár ellenkeznék is az analógiával, etymologiával. euphoniával, s ezt grammatikájában nyíltan ki is mondja: „Mikor tudományos tárgyról olyanoknak írunk, akik a deáknyelvet nem tudják s nem is tanulják, nem roszallom azon ügyekezetet, mely az ugyanazon tudományhoz tartozó mesterséges szavakat magyarra fordítja, — jóllehet még ezen esetben is meg kell azonkívül ugy magyarázni, mintha deák volna és hogy a tanuló a deákszót szinte oly könnyen megtanulná, mint a magyart.... De mikor