Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

27 tudományos tárgyról oly olvasókkal értekezünk, kik a deáknyelvet tudják, akadályos haszontalanságnak tartom a megmagyarosított deákszavakkal nem élni, melyek még n legjobb mesterséges magyar szavaknál is szokottabbak és világosabbak."

1) Önként következik, hogy Verseghynek e módja által a nyelv elevenség-, határozottságs szabatosságából sokat vesztett volna. Művei, melyekkel Révait megtámadta, maradandó hatást nem gyakoroltak, mert habár az általa felállított elvek néhány évtizeden keresztül fentartották is magokat, később az akadémia fellépése véget vetett e botrányos nyelvrontásnak, s tekintélyével Révai rendszerére reáütötte helyeslése bélyegét. „Verseghy kétségkívül sokat dolgozott, s e közhasznú munkák akárkinek is literatúrai érdemet ós nagy- hírt szerezhettek volna, ha másnak, s nem a pesti nyelvbajnok Révaival összekapott Verseghynek tollából származtanak volna; ő ellenségeinek ítélete szerint, mint némely megátkozott föld, nem teremhet más egyebet töviseknél és bojtorjánoknál."

2) Ennyire terjedt Révai hatásköre s méltán, mert ő az igaz ügynek volt vezére. Neki nem lehet hibául felróni, hogy azon kor gondolkodó férflai az eszméket, melyek a nemzet legdrágább kincsének, a nyelvnek érdekében felmerültek, egymástól annyira eltérő módon fogták fel. Mindig ugy volt az, hogy némelyek az eszmét csak saját én-jökre viszonyítják s nem hatolnak túl az egyéniség szűk körén, holott az ilv elszigeteléssel épen a haladás útját zárják el magok előtt; mások ellenben a megérlelt eszméknek megfelelőket keresnek, s a feltalált rokonokhoz sajátjokat viszonyítják, hogy így a kettőből egy összefüggő egész legyen. Révai ez utóbbi módot követte, s megmozgatá kövét még az eddig ismeretlen összehasonlító nyelvészetnek is. „Testvérnyelvek nem élnek már ma a magyar nyelv oldalánál, hogy azok kincséből meríthető eredmények könnyedén pótolhatnák, deríthetnék sok részben megfogyatkozott sajátunk hézagait."

3) Ha ezek léteznének, akkor könnyű volna a nyelvészet törvényeinek világánál nyelvünk sajátságait, gyökeit kifürkészni, igen könnyű volt volna az ebbeli tudomány derűjével a homályosság ködét eloszlatni, s akkor Révai érdeme érezhetőleg kisebbedett volna. De ez érdem mocsoktalan, mert nem Jevén testvérek, a rokon nyelvekből törekedett összehasonlítás utján származtatni nyelvünk alapját, s a mi neki nem sikerült, az ő nyomán sikerült az másoknak, ele mindenesetre ő volt első, ki a finn rokonságról adatokat nyújtott az utókornak. Tudta ő, hogy a nyelv egy élő organismus, csak életerőt Tcell neki adni s önmagából kell fejleszteni. Adott a nyelvnek életerőt. s ez a fokozatos fejlesztés által óriási léptekkel haladt műveltségének tetőpontja felé. Ha mindent nem adott is a nyelvnek, de adott grammatikát s el tudta találni az utat, melyen haladni kell, ») Verseghy: „Magyar Grammatika" 30-31. I. s) Sághy Sánd.: Verseghy maradv. és életi*. 3) Uj magyar muzenin: „Egy vogul monda", Himfalvy.