Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879
21 Mint mindenütt, ugy nálunk is a latinnyelv volt uralkodó. Latinnyelven irt a költő, ezen beszélt a tudós és az államférfiú, szóval a művelődés közegét tulnyomólag e nyelv képezé. >S igy hányattatott nyelvünk folyton a mint béke uralkodott, vagy pártviszály dúlta a hont; a mint ez, vagy ama nemzet vergődött túlsúlyra kormányán. 1) Hálát adhatunk a gondviselésnek, hogy nyelvünket, melyen első vágyainkat dadogtuk, mégis megóvta a végenyészettől. Mert a nyugati polgáriasodás határszélére állítva a magyar nemzet múltja századokon át egy hosszú küzdelem vala, s nincs is mit bámulni, ha a tudományosság mezején csak azon érdemet szerezhető meg magának, hogy résen állva a szerencsésebb népeket, melyek azokat művelék, erős karjaival megoltalmazta. 2) S a latinizmus e korszakában csak néha tűnt fel egy egy író vagy költő, ki nemzeti nyelvünkön rakta le hálaáldozatát a múzsák oltárára. Sötét éjben feltűnő meteor, szemet kápráztató tünemény volt ez is. melv egy perczig fényesen ragyog, azután eltűnik, hogy annálinkább érezzük hiányát. Irodalmunk még ekkor is csak zsenge virág, csak fejlődő növény volt. mely folyton ápoló kezeket igényelt, s hogy végképen el ne hervadjon, hanem inkább illatosabb legyen és szépségében nyerjen, a már meglevő munkákat njolag kiadta a jelentkező irodalmi szükség. Tehát arra, hogy a tudomány vagy a költészet megmérhetetlen világát egész terjedelmében képviselje az irodalom, e korban még gondolni sem lehetett, hanem csakis arra, hogy ápoitassék a mag, melyből idővel az irodalom lombkoszoruzta fája növekedik fel. Méltán lehetett várni, hogy nyelvünk ugy is nem sokára követelni fogja jogait s elfoglalja a trónt, melyet a nemzeties érzés épített számára. De mielőtt még ezen korszak bekövetkezett volna, a nemzetnek egy ujabb megpróbáltatáson kellett keresztülmennie. Mária Terézia a gárda felállításával egyenesen a középnemesi osztályt akarta elkorcsositani, mely eddig egyedül állott nemzeties érzelmében megtörhetetlenül. A gárda ifjainak alkalmok volt Bécsben a német és a franczia irodalom nagyságát szemlélni, Maria Teréziának pedig czélja volt, hogy ezen ifjak az általok elsajátított idegen műveltségnek hazájokban terjesztői legyenek. II. József még tovább ment. 0 ugyanis azon czélt tűzte ki magának, hogy oly sokféle elemekből álló országait egj^ nagy és szorosan összefüggő állammá tegye, egyenlő nemzetiséggel egyenlő nyelvvel. Ez okból a németnyelv használatát Magyarországra is ki akarta terjeszteni s rendeleteket bocsátott ki, melyeknél fogva a németnyelv hozatott be a közigazgatásba, törvénykezésbe sőt a tanodákba is. Ámde mint mindenütt, ugy nálunk is bekövetkezett az, hogy: Omnis actio parit reactionem. Ez erőszakos megrázkódtatásra a nemzet nagy része fölébredt, előtérbe lépett a nemzeti nyelv kérdése, Bessenyei, Révai s mások ') Történeti tény, hogy nemzetülik a mohácsi vész után sok helyen eltörökösödött. *) B Eötvös J. „Emlékbeszéd" Vörösmarty felett.
