Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

22 egy tudós társaság felállítását tervezték, melynek hivatása a nemzeti nyelv művelése legyen. II. József németesítő rendeleteit nem vihette keresztül, sőt közvetlen utóda II. Lipót kénytelen volt a magyar nyelvet országos nyelvvé emelni. Az irodalom kezdett hatalommá lenni, kezdett önállóságra emelkedni, s létezésének feltételeit nem más külső körülményekben, hanem önmagában hordta. E felébredés volt azon ragyogó fénysugár, mely bevilágított a hallgatás éjébe, ez volt a nemzeti felvilágosodás első hajnala, mely után csak szép verőfényes napok következhettek. Minden tudománykedvelő megértette hivatását; fölébredt a nemzetiség érzete, bűnös öntudattal kezd ék látni, hogy e romlásnak és irodalmi pangásnak nagyrészben saját hanyagságuk volt az oka, a honi nyelv s nemzetiség minden nyilatkozata iránt eddig ismeretlen lelkesedés terjedt el a hazában. Mindaz, ki nyelvünk haladásának s emelkedésének ügyét komolyan szivén hordja, örvendve gondolhat vissza e lelkesedésre, mely — mint egykor az izraelitákat világító felhőoszlop —• ugy vezette a magyar nemzetet a műveltség Hóreb-ére, hol az irodalom nemtője átadta irodalmunk lelkesült Mózeseinek azon két kőtáblát, melyre jövőnk nagy és szent czélja volt felírva, s melyet betöltvén bizton számíthatunk arra, hogy irodalmunk Pantheonja felépülend. S hogy a nemzet megértette hivatását, ezt a nemzeti önérzet s meggyőződés büszke hangján, fölemelt homlokkal elmondhatjuk, s az öröm lelkesedettségével nevezhetjük e kort irodalmárainkkal az újjászületés korszakának. Keresztülzúgta a hazát kelettől nyugatig a hívó szózat, s a magyar, ki nyelvét előbb póriasnak, bárdolatlannak nevező, szégyenelte őseink viseletét: kezdett büszke lenni arra, hogy magyar. A jövő dicsőség reménye, a hon java niegaczélozta az akaratot, s határozott irányt szabott a tudós világ működése elé. Behatott a nemzeti lelkesedés a zárdák magányába is, társulatok alakultak a nyelv felvirágoztatására, melyek iskoláknak neveztettek. Azonban valamint a mag számtalan átalakuláson megy át, míg oly fává növekedhetik, mely lombjai közt madaraknak tanyát, árnyával a fáradt vándornak enyhülést adhat: ugy nyelvünknek is sok csiszoláson kellett átmenni, míg irodalmunk kertjében a hivatottak fáradalmaik gyümölcseit, a babérokat arathatták, míg rajta viszhangra talált a honfiúi lelkesedés épugy, mint a szenvedő költő fájdalma. Először módosítani kellett a nyelvet, át kellett ültetni kertünkbe az idegen növényeket, figyelemmel kellett kisérni a külföld haladását s az idegen irodalmak terén felmerülő jelesebb mozzanatokat. A németek közül Herder. Klopstock, Lessing, Wieland, Goethe, Schiller; a francziák közül Calprenede, Boileau, Ohateaubriand. Lafontaine, Voltaire, Racine, Corneille, Moliére; az angolok közül: Blaire, Gibbon, Shakespeare, Popé, Milton stb. mind megannyi szellemóriások kétségtelenül nagy vonzerőt gyakoroltak e korszakbeli irodalmárainkra. A franczia iskola tagjai kezdették meg a nagy munkát, s habár e ragyogó napokig nem juthattak is fel: de annyit még is elértek, hogy a