Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1878

8 Gerinczoszlop. A gerinczoszlopnak első alapja a Hüllőknél is a gerinczhur körül képződik. Porezos csigolyatestek ivdarabokat hoznak létre, melyek a gerinezcsatoniát körülzárják. Feltalálható itt még a gerinczhurnak esigolyaközi befüződése is, mindazonáltal a chorda teljesen elenyészik. Kivételt csupán az Ascalaboták képeznek, melyek gerinczén a fenmaradt chorda vonul végig. Az egy egészet képező gerincznek egyes csigolyatestekre való oszlása csak a Gyikok- ós Kígyóknál történik azáltal, hogy a csigolyaközben levő porcz hátulsó izfejre és elől levő izvápára oszlik. Krokodiloknál a gerincz alapjának a csigolyatestek közt fekvő porczrészei sajátságos készülék képzésére fordíttatnak. A porcz vagy megmarad lényegtelen változásokkal, minta Krokodiloknál, vagy különös, a csigolyatestekői izgödrök által elkülönített közti-porczokat képez, melyek a csigolyatestekkel ugyan közvetlen összeköttetésben vannak, de csupán csak a csigolyák közt fekvő szalag által. Ezen utóbbi helyzet a Krokodiloknál csak jelezve van. A porezos gerinczoszlopnak csontosodásakor az ivek és csigolyatestek már szétkülönítve léteznek; Gyilek- és Teknősöknél mindezek el vannak választva, mit is a rendkívül lassú növekedésből lehet megfejteni. A felső ivekből iznyujtványok terjednek a legközelebbi, előző és követő csigolyákig. Jgen ki vaunak fejlődve e nyujtványok a Teknősök nyakgerinczén : tövisnyujtványaik szintén kisebb-nagyobb mérvben kifejlődve találtatnak főleg a hátcsigolyákon, a Krokodilok- és számos Gyíknál pedig a farkcsigolyákon is előfordulnak. A csigolyák harántnyujtványai vagy a csigolyatesttől erednek, vagy pedig szorosan közeléből. Jól fejlődtek ezek a Krokodilok háti és farki gerinczoszl'opán, leginkább pedig a Tajkosoknál, hol is a kültakaróból fejlődő csontlemezektől környezve a hátpajzs képzéséhez járulnak. Alsó ivekkel a gerinczen a Gyikok, Tajkosok és Gyilek birnak, hol is mindig két csigolyatest közzé ékelvék be s a farkcsatorna képzését segítik elő. Egészen különbözők ettől Gegenbaur szerint azon úgynevezett tövisnyujtványok, melyek a Kígyóknál a legtöbb törzsi csigolyán vannak, valamint a Gyíkoknál is. Ezek (szintén Gegenbaur szerint) nem egyenértékűek az alsó ivszárakkal, hanem a csigolyatestnek egészen önálló részei, melyek nem hasonlíthatók össze az alsó ivszárakból gyakran kinyúló tövisnyujtvánvokkal. A Hüllőknél a gerinczoszlop tetemes számú tagozatra oszlik. Nálok bizonyos számú bordák egyesülése által a mellcsonttal együtt a nyaki váz élesen előtűnik, valamint az ágyéki rész is, mely körülövezvén a keresztcsigolyák előtt fekvő s csupán rövid bordákkal ellátott csigolyacsoportot, a Gyikok- és Krokodiloknál világosan látható. A Kígyóknál a szegycsonti összeköttetés hiányában a rnelli és nyaki rész sincs elkülönítve, hiányzik továbbá az ágyék s hasonlókép a Teknősök hátcsigolyái is. Utóbbiak-, valamint a Gyikok- ós Krokodiloknál a nyaki rész utolsó bordái csak kevéssé . különböznek hosszúságra nézve azoktól, melyek a szegycsontig nyúlnak ; ugyanez áll a Gyikok ágyékára nézve is. A keresztcsont legalább is két csigolyával bír (Gyikok, Krokodilok, Teknősök), bár az ásatag Gyík-féléknél (Diconodonta, Pterodactylus, Dinosaurus) számosabb medenczecsigolya volt. Teknősöknél a farkrészletnek csigolyái legkisebb számúak; a Gyikok- és Krokodiloknál számosabbak, különösen a tengeri Teknősök azok (Cheloniae), melyek