Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1878
9 testök nagyságához mérten igen kevés csigolyával biruak. Még inkább elsatnyultak ezek a röpülő Gyíkok (Pterodactylus) egy részénél, noha egyik ős faj, (Rhamphorhynchus) tetemes hosszúságú farkkal birt. Az Ascalabotáknál, minthogy ezek a gerinczhurt mindvégig megtartják, a csigolyák sem válhatnak el s e szerint a gerincz tagozódása is igen kezdetleges; hozzájok csatlakozik a Hatteria, melynek kétszer homorú csigolyatestei valószínűleg gerinczküzti megvastagodott hur által tartvák össze. A csigolyatestek gerinczközti összeköttetéseit a Kígyók- és Tajkosokuál látszólag egyszerű izületek eszközlik; mert még a Gyíkok gerinczközében is jó» ideig megmarad a porcz s a Krokodilokéban is azon különbséggel, hogy itt minden porczban kettős izgödör származik, melyeken porczszalag vonul át. Az egyes családok csigolyatesteinek alakjai legkevésbbé sem hasonlók. Gyíkok. Kigyók és Teknősök csigolyái elől homorúak; a Tajkosok nyak- és farkcsigolyái részint elől-, részint hátul-, részint kétszer homorúak. A csigolyanyujtványok is igen különbözők a Kígyóknál (Peropoda), a mennyiben ezek iznyujtványai is bonyolultabbak s az utolsó bordák is két részre osztottakul tűnnek fel s e szerkezet a farki részlettel is közös. A csigolyák számára nézve általános szabály: minél nagyobb különbség mutatkozik a gerincz egyes tagjainak szélességi terjedésében, annál kisebb a csigolyák száma s fordítva; legnagyobb a Kígyóknál (pl. Python 422, Coluber Natrix 222). Csekélyebb számúak a kisebb szájú Kígyóknál. Amphisbaeua 130, s így a lábatlan Gyíkfélék is. A Monitornál 140 s többieknél ritkán vau lüO-oii túl. Az egyes csigolyacsoportok számviszonyai általában jelentékenyebb különbséget mutatnak föl, mint nagyobb csigolyaszakaszok (regiones). Ez azon körülményen alapul, mivel a csigolyaszám kevésbbé változó, mint a hozzátartozó függvények száma, névszerint a bordáké, melyeknek viszonyaiból a csigolyaoszlop szakaszainak egy része meghatározható. Nagyobb csoportoknak rokonsági vonatkozásai igv könnyebben felismerhetők, mihelyt kisebb szakaszok számainak összehasonlítására kisebb súlyt fektetünk s inéginkább: ha a legfőbb szakaszokat tartjuk szem előtt. Ilyen pl. a törzs csigolyaoszlopa a keresztcsonti szakaszig. Kzen utóbbinak a medenczecsigolyákkal való összeköttetése által czélunkra viszonylagosan szilárd támpontot találunk. Az alárendelt szakaszok csigolyaszámaikban jobban ingadoznak, mint egész csoportok. Itt azonban megjegyzendő, hogy az ingadozásnak nagyságát viszonyítni kell a gerinczoszluphoz. melyre nézve az ingadozás történik. A 40—50 között ingadozó szakaszok . nem mutatnak föl oly nagy különbözetet, mint oly szakaszok, melyeknek számai 3 — 10 között változnak. Első esetben ^-másodikban 8/ 1 0-del ér föl. Könnyen hibás következtetésekre jutunk tehát, ha az ingadozás nagyságát csupán magában véve tekintenők s ennek magasságából vonnók le a különbség értékének meghatározását. A gerinczos/.lop csigolyáinak száma minden élő Hüllőnél (kivéve a medeuczével nem bíró Kígyókat, valamint a kigyószerű vagy csupán durványos végtagokkal ellátott Gyíkokat) 18—34 között változik. Legkisebb a 'Pajkosoknál (18—19), legnagyobb a Gyíkoknál (Monitor 29). állandó a Krokodiloknál (24, az ásatag Teleosaurusnál valamivel nagyobb volt). A csigolyáknak az egyes szakaszokban elosztására nézve egyes osztályoknál szintén különbségek vannak.
