Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1878

emelkedhetik, hanem támszervül is szolgálhat; s habár belváz jelenlétében a bőrszerv átalában alárendelt szereppel bir. mégis a csak kevéssé elkülönzött belvázaknál nagyobb fontosságú. Így a Hüllőknél egészen durványos alakú csontokat találunk, melyek az ős Kétéltüekro emlékeztetnek (pl. Archegosaurus). Gyíleknél a bőrcsontok az egész takarón el vannak terjedve pánczél gyanánt; a Gyikok közöl a Scincus-féléknél a kiiltakaróban egymáshoz kapcsolódó csontlemezek vannak általában elterjedve. Ily bőrcsontosodások a Tajkosoknál, belső vázrészekkel való összeköttetésök által a bőrváznak egyoldalulag kifejlett lemezeit alkotják s ezek: a hátpajzs a testnek háti, hasi pajzs a testnek hasi részén. Sajátságos és jellegző a Tajkosok bőrvázára nézve ennek összeköttetése a belső vázrészekkel; igy a háti csigolyáknak tövisnyujtványai, kivéve az utóisót. a hátpajzsnak csontlemezeibe mennek át, valamint a bordaszerü harántnyujtványok lassankint a hátpajzs oldali lemezeitől boríttatnak be ugy, hogy pl. a tengeri Tajkosoknál, (Chelouiae) az igy átalakult bordának csak első s végrésze marad szabadon a megfelelő bőrcsonti lemezen kivül. A hátpajzs egyes csontlemezeinek összeköttetési módjára nézve némely eltérések mutatkoznak. A középsői emezeknek száma, melyekből 8 vesz részt említett összeköttetésben, a hátpajzs kiterjedésének mérvéhez képest 13-ra emelkedhetik. Oldali lemez 8 pár van. Legváltozatosabbak a szélső lemezek, melyek a Trionyxnál hiányzanak. A hasi pajzsot (Plastron) illetőleg, melyet a bőrvázhoz számítunk, ha megengedhető is, hogy alakításában szegycsonti eleinek vesznek részt, az rendesen 9 elkülönzött darabból vau képezve, melyek közöl 4 páros, egy páratlan; utóbbi a két legelső pár közt van elhelyezve. Egyes Trionvx-féléknél (Crvptopus, Cycloderma) ezen darabokból egy pár hiányzik, ritkán hiányzik azonban a páratlan rész (Staurotypus). Ezen egyes darabok a tengeri Tajkosok- és Trionyx-féléknél elkiilönözve maradnak, széleik ugyanis épen nem találkoznak. Édesvízi Tajkosoknál valamint szárazföldieknél a csontosodás folyamata sebesen halad előre s az egyes darabok részint varrányok által egyesülnek, részint a hátpajzsnak szélső lemezeivel nyujtványok által. Egyes nemeknél a hasi pajzsnak tagozatai mozgékonyak maradnak, igy Pyxis-nél az előrész, Cinosternum- és Cistudonál a hátsó rész. A belvázat a csontok képezik s az ezeknek sokszerű összeköttetései által alakult csontrendszer. A Hüllőknél a csontoknak mindhárom főalakjaival találkozunk ; vannak tehát gömbölyded (—sokszögű), hengeres és széles vagy lapos csontjaik. Első csoportba a kéz- és lábcsontok, csigolyák stb. tartoznak; ezeknek belső állománya szivacsos s vékony réteggel vannak borítva. A hengeres csontok (pl. a végtagok egyes hosszabb csontjai) két részből állanak: tömött középrészből (diaphysis) s két csontvégből (apophysis); ezek is szivacsos állományúak s csontállomány vagy porcz által boríttatnak. Végre a lapos csontok, (pl. a koponya egyes csontjai) kettős, velős, edényes és szivacsos állományú táblákat képeznek, melyek a csontbél (diploe) által vannak összefüggésben. A Hüllők csontjaik szerkezetökre nézve állanak egontszövetből; tömött kötszövetből, melyet a csonthártya (periosteum) borit; porczszövetből a szabad végeken; csontvelőből, melyet laza kötszövet, edények és zsírsejtek képeznek a központi velőcsatornában. A Havers-féle vagy edénycsatornácskák s a csontcsövecsek (canaliculi ossei) a csonttáplálkozás tényezői. A vegyi szerkezetre nézve kiemelendő, hogy a Hüllők csontjai kénsavas szikéleget is tartalmaznak.