Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1878

5 szerepel. A rostoknak sokszerű összeszövődése, illetőleg keresztirányú egyesülése által az irha durva szerkezetűvé válik. Az irhában terjednek el a bőr véredényei s az idegek; mindazáltal a kiilhám említett alkata akadályozza, hogy az tapintási szervül szolgáljon. Az egyes rendek és családok köztakarójának minőségére nézve következő eltérések léteznek: a Teknősök teste két pánczéltól van födve, egy háti- s egy mellsőtől; előbbi széles, lemezes csontoktól van képezve, melyek a bőrhöz tartoznak s kezdetben a bordáktól függetlenek, később azonban velők összenőnek, egymással pedig csipkézett varrányok által kapcsolvák össze A csontlemezek három sort képeznek s körületökön ismét csoütlemezekből alkotott gyűrűtől környezvék. A csontos hátpajzs közepén mindkétfelől széles, pajzsalaku mellvérttel van összekötve, ugy, hogy ez által két pajzs közé szorítottnak látszik, mely utóbbiak közé a fej, nyak és végtagok, mint egyedüli mozgatható részek, bevonhatók. így a csontváz részben mintegy külsővé vált s csupán a bőrszerü hám- vagy szarulemezektől födött. A hátpajzsnak lemezidomu csontjain közép-sorban fekvő szarupajzsok a csigolya lemezek (scutella vertebralia); a kőrőző gyürü csontjain levők a széli lemezek (scutella marginalia); utóbbiak átellenében vannak a tárcsa lemezek (scutella disci) s végre a mellpajzsot fedők a mell lemezei (scutella sterualia). A fej is jobbára szarunemü pajzsokkal van födve. A tengeri Teknősöknél (Cheloniae) az állkapocs is szarubevonattal bir s a hátpajzs a bordák végeinél tökéletlenül csontosodott; a niellpaizs helyen kint porczos. A kérges Bőrteknős (Sphargis coriacea) hát- és mellpajzsa, nemkülönben lábai is bőrneinü bevonattal borítvák, mig a tengeri Teknősnek (Chelonía) ugyanezen részei szaruié mezekkel vannak ellátva; ugyanígy az édesvízi Teknősök (Emydidae), bőrajku Teknősök (Chelydidae) és ajkas Teknősök (Chilota) családjainál is. A szárazföldi Teknősöknél (Chersinae) az egészen csontos hátpajzs a mellpajzszsal erősen össze van nőve, az állkapocs szaruval födve, mint az édesvízi Teknősöknél is, mig a bőrajkú Teknősnél a hátpajzs nem egészen csontosodott, állkapezáit lágy bőr takarja; a lágy Teknős (Trionyx) hátpajzsa csak részben csontosodott, hasonlóképen mellpajzsa is. A (iyikok közöl a Gyilfélék háta csontosodott, ormós páuczélokkal födött, a Hasadt-, Féreg-, Vastag- és Kurtanyelvűek mindig pikkelyesek; az Amphisbaenák bőre vastag éz csupasz, harántredők által gyűrűkre osztva, mely gyűrűkön ismét hosszredők vonulnak át, minek folytán a bőr szép táblás alakot nyer. A Kigyók nyúlánk hosszú testének háti része szarunemü pikkkelyekkel borított, melyek simák vagy ormósak s gyakran egy vagy két gödröcskével bírnak; nem ritkán ezek a hasi részre is kiterjednek, többnyire azonban ugy a törzs, mint a fark alatt keskeny, az oldalakra fölirányuló pajzsok (hasi pajzsok, scut. abdominalia) vannak, néha pedig kicsinyek és hátszögletüek a hasi oldal középvonalán. A fark alsó része vagy páros pajzsocskáktól (scut. subcaudalia) vagy páratlanoktól van födve. A fej felső része egészen vagy részben pikkelyes vagy szögletesen pajzsos. Sajátságosak a Kígyóknál a csatornapajzsok, melyek közöl rendszerint két pár az áll csatornájában fekszik s többnyire két járulékos ajkpánczél (scut. labialia accessoria), melyek az alsó állkapocs közép ajkpajzsának mindkét oldalán s a esatornapánezélok előtt feküsznek s az áll csatornáját teljesen elzárják.