Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1916
50 Adatok a tanév történetéhez. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek egyházi főhatóságunk által az egyöntetűség kedvéért is magáévá tett azon rendelete alapján, amely a tanév megnyitását — egyrészt az élelmezési nehézségek, másrészt a tanulóknak a mezőgazdasági munkánál való igénybevételét tartva szem előtt — egy hónappal kitolta, mi is csak szeptember 30-án nyitottuk meg a tanévet. Ugyanezen megfontolások tették szükségessé a tanévnek már május hó végén való befejezését. A tanítás egyébként, a szokásos karácsonyi és húsvéti ünnepektől eltekintve, szakadatlanul folyt. Fűtőanyaggal el voltunk látva és igy e miatt nem kellett szünetelnünk, a hogy az sok intézetnél történt. A felvételi, javító- és pótvizsgákat részben az eredetileg kitűzött terminusban, azaz augusztus 31-én és szeptember 1-én, részben pedig szeptember 29-én tartottuk meg. Beiratkozott 340 tanuló, 64-el több mint az előző tanévben ; közte 26 leánytanuló, 13-al több mint a múlt tanévben. A tanulók ezen feltűnő gyarapodása, a leánynövendékektől eltekintve főleg az erdélyi részekből az oláh betörés miatt menekült és Késmárkon tárt karokkal fogadott növendékekre esik. Az „Erdélyi menekültek késmárki segitőbizottsága“ érdeme, hogy városunk- és annak szomszédságában annyi menekült talált otthont, úgy hogy egyedül intézetünkbe 37 fiút vehettünk fel. Alig hogy hire futott a gálád oláh betörésnek, amely erdélyi véreink tekintélyes részét hajléktalanná, földönfutó koldussá tette, megmozdult városunk egész társadalma is. Elfelejtve a háborúnak minden eddigi csapását és szenvedését, az ellenség kiűzése mellett mindenki a szegény menekültek támogatására gondolt. Ezen érzelmek hatása alatt alakult meg városunk, Dr. Wrchovszky Ottó polgár- mester lelkes vezetése, a helybeli iskolák tantestületeinek buzgó közreműködése és a közönség áldozatkész támogatása mellett a fentebb említett segitőbizottság, mely feladatát úgy vélte legjobban megoldani, ha az iskola nélkül maradt középiskolai tanulók elhelyezéséről és ellátásáról gondoskodik. Az eredetileg tervbe vett 10 tanulóból azonban a jelentkezők nagy száma és a közönség növekedő, szinte versengő áldozatkészsége következtében csakhamar 30, majd 40 és a végén a félszázat is meghaladó sereg lett, a melyből minden késmárki iskolának jutott, és a mikor a késmárki közönség anyagi ereje már-már kimerült, akkor Kovách István leibiczi polgármester és mások kezdeményezésére ezen szomszéd város közönsége is támogatására sietett, majd több vidéki család is részt vett az akcióban. Intézetünk fenntartó testületé a maga részéről azzal támogatta a nemes célt, hogy a nálunk beiratkozott 37 erdélyi növendéknek elengedte a tanXVII.
