Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1915
90 ban tud hatni még a tanár, de jobban hat az utca hangulata is, mint a nagyobbra, amely ismét jobban hajlik az újság szavára. Amannak lelkét, figyelmét hamarább lehet lekötni, irányítani, emebben már felébred a vágy : mielőbb lerázni az iskola porát és a harctéren szerezni babért. Nagy különbség volt végre az első és a második háborús év között. Amott csakugyan az egymásra tornyosuló igzalmas jelenségek és események uralkodnak a fiatal lelkeken. Figyelmük bizony a könyv, tanítás és tanulástól sokszor elterelődött oda, ahol a világháború véres tragédiájának minden fázisát, hol aggodalmas, hol örömteli szívvel látjuk lefolyni. A hullámzó hadiszerencse különösen a háború elején rajtunk tanárokon, tanítványokon is erőt vett; mint érző kebellel biró emberek és lelkes hazafiak a nemzet örömét, bánatát a magunkénak tekintettük. A mikor fiaink, testvéreink, sőt atyáink ott állnak a harc közepette, mindennap életüket kockáztatják, sokan el is esnek, amikor az ellenség hazánkba is betör, majd véres tusában kiűzzük, akkor bizony a mi szivünk, lelkünk aggódó gonddal és határtalan lelkesedéssel telik el és időbe kerül, amig a szenvedélyek és indulatok csillapodtával, a zaklatott kedélyek lelki egyensúlyának helyreálltával ismét az iskola nyugodt, békés és komoly munkájához láthattunk. Emelte még az első háborús év tanítási nehézségeit az a körülmény, hogy intézetünket egy időre lefoglalták katonai kórháznak és ezalatt mi idegen épületben csak délutáni tanítást folytathattunk. Ennek paedagógiai hátrányát nem kell bővebben fejtegetnünk. A tanév későbbi megnyitása, a tanításnak december havi szünetelése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a tanulók a rendes kerékvágásból kizökkentek és a tanulmányokban, különösen a tanév első felében elmaradtak. A második felében e tekintetben már lényegesen javultak a viszonyok. A most lefolyt tanévben pedig — minthogy a tanításban semmi megszakítás nem volt, a háborúba is szinte beleszoktunk már, annyival inkább, mert a harctéri konstellációk egyre kedvezőbbek lettek számunkra, és így a harctéri hírek már nem váltották ki az első időben tapasztalt túlizgalmas lelkiállapotokat, örömünk és bánatunk tehát csendesebb lett — a tanulmányi előmenetel általában jobb és a szorgalom nagyobb mint az előtte való tanévben. Talán megnyilatkozik már abban annak a hatása is, hogy vitéz katonáink kitartására, bámulatos harcikészségére való folytonos utalás ifjainkat is jobban ösztönözte köteleségeiknek teljesítésére. A két háborús év tapasztalatait egybefoglalva, azt mondhatjuk, hogy a háború a kisebb, vagyús alsó osztálybeli fiúkra tanulmány, előmenetel és szorgalom tekintetében inkább jótékóny, mint káros hatású volt. Egy-egy nagy esemény vagy győzelem hatása alatt elég volt csak utalni arra, hogy úgy a mint a harctéren levők ők is kétszeres erővel teljesítsék kötelességeiket és ilyenkor egy időre a buzgalomnak eddig ritkán tapasztalt mértékét mutatták. Mint kötelességteljesítésre nevelő eszköz a háború ezen a fokon
