Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1915
ly a Vezúv kitörése alkalmából, VII 9 = a stílus kiművelése, VII 27 = hajmeresztő történetek, IX 33 = a delfin és a fiú; a Traianusszal való levelezésből X 1, X 33, X 34, X 37, X 38, X 96 = a keresztyének ügyében, X 97 = a császár válasza, X 120 = a császári posta) mély és tartós érdeklődésre számíthatnak. Néhány Gellius-részlet a lírai szemelvények olvasását tarkítaná s megóvna attól, hogy ez egyhangúvá váljék, amiről különben eléggé gondoskodik a felvett lírai költők : Catullus, Tibullus, Propertius változatos hangulata s a szemelvények közé szőtt Martialis-epigrammák sokféle szellemessége. Megfontolandó volna, ne adjunk-e e szemelvények során néhány Juvenalis-részletet is; azonban minden bizonnyal fel kell vennünk egyet-kettőt az Anthologia Latina remek kis költeményeiből, valamint a Buecheler-féle Carmina epigraphica Latina pompás darabjaiból is. A hazai latin irodalomból a krónikák, fökép Thuróczy, továbbá Bonfini decas-ai adnának gazdag anyagot; egyúttal kiválóan értékesíthetők volnának ezek a történetírás elméletével és történetével kapcsolatban, mely épen ennek az osztálynak rhetorikai anyagában kerül tárgyalásra. Bonfini azért is fontos, mert érdekesen mutatja a IV. osztályban olvasott Livius hatását. Ví. osztály. Cicerónak néhány levele egyrészt összeköti ennek az osztálynak olvasmányait az előző osztályban olvasottakkal, másrészt mind ezek, mind a Cato maior új és új oldalról mutatják be a kiváló prózairót. Ez utóbbinak. olvasása után a latin próza legelső termékével, Cato-nak a földművelésről írt munkájával ismerkednek meg a tanulók; ez a munka mind tárgyánál (a földhöz való ragaszkodás, az ősi egyszerű foglalkozások szere- tete), mind írójának markáns és nemes egyéniségénél fogva kiválóan alkalmas iskolai olvasmányul. Szervesen kapcsolódik hozzá Vergilius Georgica-ja, mely hasonlóan a régi puritán egyszerűséghez s a nemesítő munkához való visszatérést sürgeti. Egy, eddig az iskolában alig méltatott, jellemző vonása a római gondolkodásmódnak elevenedik meg a tanulók előtt ez olvasmányok során. Vergiliusnak Augustus céljai érdekében folytatott irodalmi működése az Aeneis megalkotásában csúcsosodik ki; a hosszadalmas és ma már tőlünk annyira idegen műfajnak, az eposznak, részletes olvastatása helyett elegendőnek tartom itt az érdekfeszítő és mozgalmas II. ének olvastatását; ennek során ügyesen lehet az eposz elméletének egyes kérdéseire kitérni, így ez az olvasmány szerves összefüggésbe kerül a poétika tanításával, melynek koronájául keresve sem lehetne alkalmasabb latin-olvasmánybeli segítséget találni, mint Horatius ars poetica-ját. Ez annál is jobb helyen van a VI. osztályban, mert itt mintegy összefoglalja, kiegészíti és magyarázza a poétikában tanultakat (főkép ha Arany János és Boileau idevágó munkáit is összehasonlítjuk), míg eddigi helyén, a VIII. osztályban — az idő rövidsége és a kapcsolatok hiánya miatt — meglehetősen mostoha elbánásban részesült. Mint Horatius ars poeticája a poétikai tanítást, úgy tetőzi be C. Plinius Secundus naturális historia-ja az ebben az osztályban befejeződő természet2*
