Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1915

18

tekhez kapcsolódnak. Ezeken indulna meg a nyelvi tanítás és folytatódnék a királymondák — némileg stilizált — liviusi szövegével. Phaedrus meséiből — verses formájuk miatt — csak az év második felében adnánk néhányat, azokat is erősen egyszerűsítve. Az év végén néhány hetet hazai latin nyelvű olvasmányoknak szentelnénk; talán a képes krónika, Kézai és Anonymus mondaszerű részletei, valamint Márk krónikájának, vagy a pozsonyi és budai krónikáknak, a Hartvik és Gellért-legendáknak érdekesebb fejezetei volnának erre a célra a legalkalmasabbak. Végül még csak a római feliratoknak az olvasmányok körébe való bevonásáról annyit, hogy ezeknek kapcsán a római életnek sok színes oldala fog feltárulni a tanuló előtt s hogy igazán nagy kár volt a római léleknek ezeket az erősen közvetetlen megnyilatkozásait az iskola céljaira eddig nem értékesíteni.

IV. osztály. Ovidius Fasti-jából — módjával — vett szemelvények szerencsésen kötik össze a két osztály római történelmi olvasmányait, melyeknek anyagát ebben az osztályban a pún háborúk kimagasló eseményei teszik, Livius eredeti szövegezésében. A Tristia és az Epist. ex Ponto néhány megragadó részlete a rómaiak érzelmi világát fogja feltárni a tanulók előtt s egyúttal a római líráról is eleven fogalmakat ad nekik. Feliratok (itt már történelmi és politikai vonatkozásúak is, míg az előbbi osztályban inkább dipinti-k, graffiti-k és sírfeliratok), közmondások és anekdoták legcélszerűbben óránként olvashatók, a liviusi vagy ovidiusi szöveg mellett, mintegy pihenésül. Anekdotákat bővében fognak nyújtani Valerius Maximus, Cicero, Suetonius, Petronius (pl. sat. 51 a törhetetlen üvegről, sat. 61 a küldött farkasról, sat. 63 boszorkányhistória); ezeknek során néhány aenigmá-t is olvastathatunk. A magyarországi latinság köréből vett olvasmányok közé itt még Rogeriusból és Galeotti-nak Mátyás királyra vonatkozó anekdotáiból vehetünk fel néhányat.

V. osztály. Cicero beszédeiből a szenvedélyes hangú és emelkedett stílusú első Catilina-elleni beszédet, valamint az ő személyes körülményeire annyira jellemző Pro Sestio-t veszem fel ezen osztály olvasmányai közé. A Pompeiana-t mind szárazságánál, mind tárgyának érdeklődés keltésére alkalmatlan voltánál fogva okvetetlenül elhagyandónak tartom ; sehogysem tudok Kármánnal egyetérteni, aki ennek a beszédnek beható tárgyalását kívánja, hogy a tanulók egészen alaposan beleéljék magukat a Cicero-féle rhetori- kába. Erre semmi szükség. A felvett két, minden ízében érdekes beszéd épen eléggé megvilágítja Cicero szónoki művészetét és fogásait. E beszédeken kívül Plinius levelei is élénken hozzájárulnak az éppen ebben az osztályban tanult prózai műfajok illusztrálásához, egyúttal pedig tárgyuk változatosságánál s lebilincselően könnyed előadásmódjuknál fogva (főkép a II 6,

II 17 = Plinius villája, II 20, III 5 = az idősebb Plinius életmódja és müvei,

III 12, III 16 = Paetus, IV 2 = Regulus gyásza, IV 22 = a császári tanács ülése, VI 15, VI 16 = a Vezúv kitörése, VI 20 = Plinius élményei