Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1915
11 Az idősebb Cato, Cicero, vagy Atticus életének megismeréséhez sincs szükségünk okvetetlenül Neposra, hiszen ezekről és másokról egyéb latin olvasmányok kapcsán is épen eleget hallhatnak a tanulók. íme tehát: ez a két auctor bizonnyal fölösleges módon foglal helyet a latin olvasmányok sorozatában ! És épen ilyen fölösleges módon veszi el drága időnket Ovidius Metamorphoses-e is, mely csupa görög mythost tárgyal; ezek pedig a görög vagy a magyar olvasmányok keretében jobban és részletesebben megismer- tethetők, mint itt. »Latin órákon ne tárgyaljunk görög dolgokat, latin olvasmányaink keretében csak olyan müvek szerepeljenek, melyek római emberekről szólnak és római szellemet tükröznek vissza«, írja Geréb1 és e ponton feltétlenül igaza van. Sajnálom magam is az aranykor ragyogó leírását, Deucalion és Pyrrha érdekteszítő történetét, Phaéton vagy Midas tanulságos és nagy nevelő erejű eseteit s főkép a bájos Philemon és Baucis-regét, de az elvi szempontok előtt el kell hallgatnia minden subjectivismusnak és a még oly erős traditiónak is. Hiszen van a latin irodalomnak száz és száz egyéb pompás lapja, melyeket egy vagy más okból nem olvastathatunk az iskolában — elég csak Persiusra, Petroniusra, Apuleiusra gondolnunk, — tehát egészen természetesnek találjuk, hogy az iskolai auctor-sorozatból hiányoznak. Ép így hiányoznia kell abból Ovidius Metamorphoses-ének is; bizonyos, hogy a római kultúra megismertetése ennek híján sem fog rövidséget szenvedni. Nem ismerhetem el továbbá helyesnek Caesar és Sallustius olvastatását sem. A Bellum Gallicum rendkívül érdekes mint történeti kútfő, nagyon tanulságos mint mondattani példatár, de gimnáziumi olvasmánynak lelket ölően unalmas. Az a rengeteg, lehetetlen nevű gallus és germán néptörzs, az egymást kergető csatározások, követségek, oratio rectá-k és obliquá-k végül is chaotikus zűrzavarrá folynak össze a tanuló fejében, érdeklődést azonban semmiképen sem fognak kelteni. Még a VI. könyv néhány fejezete (13. s köv.) le tudja kötni valamennyire a figyelmet, de mi ez a háborús szemelvények tömegéhez képest ? Caesar, a stilus művésze, egyébként oly hideg és száraz, hogy vonzó, fökép az ifjúságra, sohasem lehet. Még inkább ellene szói olvastatásának az, hogy a római történelemnek csak egyik — alapjában véve jelentékeny — epizódját tárgyalja, melynek ezernyi apró részletével azonban ma már — és épen mi — egyáltalán semmi közösséget sem érzünk. Örülök, hogy e ponton találkozom Kármán véleményével; ő is kirekesztendőnek tartja Caesart az iskolából, azzal a figyelemreméltó meg- okolással, hogy az csak a német és francia iskolára nézve fontos.1 2 Hiszen nem kell ismételnem, hogy a mi tantervűnk is, minden elfogadható ok nélkül, a német iskolától vette át, mint fundus instructust. De én tovább megyek és Sallustiust is kirekesztendőnek tartom a gimnáziumi olvas1 A latinnyelvi tanítás reformja 11. 1. 2 Adalékok 85. 1. 39. jegyz.
