Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1915
10 céljául, hogy a római élet ismeretét közvetítse, ezzel az auctor-sorozattal pedig legfeljebb a római történet ismeretét közvetítheti ! A római történetet azonban épen elég bőven megismerik a tanulók az V. osztály történeti anyagában, tehát semmi szükség sincs rá, hogy emellett annak kútfőit is eredetiben végigolvassák. Minden tapasztalt latin-tanár jól tudja, hogy a folytonos történelem-olvastatás a megölő betűje az eredményesebb latin-tanításnak és épen az Utasítás, illetőleg a Tanterv az oka annak, hogy jobb eredményt ma lehetetlen elérnünk. Lehetetlen, mert ezzel az auctor-sorozattal csak ideig-óráig tudjuk az érdeklődést lekötni; elvégre folytonosan háborúkról, csatákról, várostromokról olvasni mégis csak kimerítő és előbb-utóbb kétségtelenül unalmassá válik. Bizonyos, hogy vannak a római történetírókban is olyan részletek, melyek érdekesek és jellemzők, csakhogy: est modus in rebus! A történeti szempont túlhajtása mai tantervűnkben kétségtelenül olyan véglet, melyet minden világosan gondolkozó hozzáértő embernek a legélesebben el kell ítélnie. Ügy látom, hogy a Tanterv —- valamint Kármán és Geréb tervezete is — az ú. n. állampolgárrá-nevelés szolgálatában állanak, habár ezt kifejezetten nem is hangoztatják. Azonban ha az iskolának az állampolgárrá-neve- lést tesszük is feladatává, — bár ez olyan partialis szempont, melynek előtérbe tolása ellen igen sok súlyos érv szól, — még akkor sem kell épen a latin olvasmányokat kizárólag ennek szolgálatába rendelni, hiszen nyilvánvaló, hogy ez in extenso csak a történet-tanítás feladata lehet. Másrészről sajnosán kell megállapítanunk azt is, hogy a tantervűnk megszabta auctor- sorozattal a valóságban nem is az állampolgári öntudatra, hanem főkép a militarizmusra való nevelés gondolatát és céljait szolgáljuk. Ez pedig szintén nem lehet a latin olvastatás feladata. Vigasztalhat azonban bennünket az a tudat, — ha ez egyáltalán vígasztalás, — hogy a történeti olvasmánynak ez a túlságba hajtása nem magyar inventio, mert mind ezek a történetírók — és épen ezek — ott virítanak az 1867., 1892. és 1901. években kiadott porosz tantervek auctor-soroza- tában.1 Ha tehát van vígasztalás e szomorú és kétségtelenül pusztító hatású rendelkezésére tantervűnknek, úgy az csak abban van, hogy mind ez, mind valamennyi előző tantervűnk1 2 nem egyéb, mint a porosz tantervek szolgai utánzata.3 De van más hibája is tantervűnk auctor-kánonjának. Említettem, hogy a Tantervhez csatolt Utasítások a római élet ismeretét jelölik meg a latin- tanítás végső céljául. Már pedig a legjobb akarattal sem lehet azt állítani, hogy Curtius Rufusnak »Nagy Sándor életrajzáéból vagy Corn. Neposnak Miltiadeséből vagy Themistocleséből a tanulók a római életet ismerik meg. 1 L. ezeknek táblázatát a Beszterczeb. ig. ért. jzkvében 74—76 lk. 2 Táblázatosán összeállítva 1. a Beszterczeb. ig. ért. jzkvében 75—77 lk. 3 Beszterczeb. ig. ért. jzkv. 78 1.
