Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
Aki pedig ebben nem segít, hanem ismét csak magára gondol, az ugyancsak rossz hazafi. Nemcsak azért kell takarékoskodnunk, hogy szükség idején legyen, hanem azért is, hogy a fölösleges filléreinkkel támogassuk és gyámolítsuk a bajba jutott embertársainkat és örömmel áldozhassuk fel megtakarított garasainkat a jótékonyság oltárán. A Vöröskereszt-Egylet, amely a beteg és sebesült katonák ápolását vállalta magára, a jóléti bizottságok, a hadsegélyző hivatal, amelyek a hadba- vonultak hátramaradt családtagjairól akarnak gondoskodni, a sok egyéb jótékonysági egyesülettel egyetemben, amelyeknek céljuk a háború nyomán fakadó nyomort enyhíteni, szenvedést megszüntetni, könnyeket szárítani, mindezek ne kérjék hiába a támogatásunkat, kedves tanítványaim. És ha egyrészt megszívlelve szülőitek figyelmeztetéseit azon vagytok, hogy nekik minél kevesebh költséget okozva takarékosan éljetek, úgy másrészt kövessétek tanáraitok példáját, akik fizetésüknek egyrészét önként ajánlották fel a vöröskereszt-egyletnek és a jóléti bizottságnak. Ti is támogassátok megtakarított zsebpénzetekkel a jótékonyságot, áldozzatok ilyen módon a haza szent oltárán. Mondjatok le a dohányzásról és a szeszes italok élvezetéről, a nyalánkságokról, ne vigyétek a pénzeteket mindenféle bódéba, ne vásároljatok haszontalan játékszert, fölösleges limlomot, értéktelen holmit. Akkor mindegyikötöknek marad egy-két fillérje és így képes lesz abból a kevésből is, amije van, valamit áldozni. Gondoljátok meg azt, hány koronát jelent az, ha mindegyikőtök hetenként csak egy-két fillért ad. Hány beteg katonát, hány sebesült harcost lehet azzal ápolásban részesíteni, hány éhezőnek kenyeret juttatni. Es még más bölcs intelmeket, megszívlelendő tanulságokat is intéz hozzánk ezen világháború. Nem vettétek-e észre Ti is, mint szűntek meg, mint lettek elfelejtve egy csapásra hazánkban és monarchiánkban az összes politikai ellentétek, nemzetiségi torzsalkodások és gyűlölködések. Mily lélekemelő, fenséges látvány az, amikor az egész nemzet nyelv- és vallásfelekezeti különbség nélkül egyetlen egy hatalmas táborba tömörül és egy nagy eszméért lelkesedik. Ügy hatott ez a háború,, mint a tisztító tűz, amely az ércből kiolvasztja a nemes fémet, a kemény acélt. A hazaszeretet lángja fényes és hatalmas gyűrűvé forrasztott össze, megacélozta izmainkat, felvértezte szíveinket a harcra. Levetve a mindennapi élet salakját, feledve vagyon immár minden sértés és megbántás, elszállt minden harag és gyűlölet. Vége minden pártoskodásnak és civakodásnak és a nagy márciusi napok szép eszméit: »Szabadság, egyenlőség, testvériség« látjuk ismét megvalósulni. Most, amikor veszélyben a haza, mindnyájan, rangkülönbség nélkül, testvéri egyetértésben akarunk annak és népünk szabadságáért, jövőjéért küzdeni és készek vagyunk érte, ha kell, halált is szenvedni. Ezt a csata25
