Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
26 zajban megszületett pünkösdi evangéliumot, amelyet most egyszerre mind megértünk, amely oly közel hozott egymáshoz, ezt a szeretetteljes kiengesztelő testvéri szellemet akarjuk ezentúl megtartani és ápolni, mert a győzelmes háború után is ezen szellemtől függ elsősorban hazánk jövőbeli boldogulása, virulása. Ebben a szellemben kell tehát nevelnünk ifjúságunkat és népünket. Az iskola pedig a legjobb talaj erre. Itt, ahol tanuló és tanuló közt nem teszünk külömbséget, lett legyen az szegény vagy gazdag, ahol nem nézzük nyelvét és hitét, nem kutatjuk szülői állását, foglalkozását, hanem minden tanulót egyforma szeretettel karolunk fel, tisztán érdeme révén bírálunk meg; itt szívjátok be Ti is, kedves tanítványaim a békés egyetértés, a kölcsönös megértés, a szeretetteljes barátság, a bajtársi összetartás szellemét. Ne nézzétek Ti sem azt, ki gazdag, ki szegény, milyen nyelven és szertartások mellett imádja az Istent, hanem azt, hogy mindnyájan iskolatársak, pajtások, egy haza gyermekei vagytok és itt tanuljátok meg azt, hogy kötelességtek nemcsak egymást, hanem e hazát, annak polgárait is szeretni, azok jólétéért dolgozni. Ezen nagy munkára pedig az egyetértés és kölcsönös támogatás nélkül nem vállalkozhatunk. Csak vállvetve, összefogva haladhatunk előre, amint a háborúban is csak az a sereg győzedelmeskedik, amelyben minden katona becsületesen harcol. Ámde a legjobb hadsereg sem bírna boldogulni, előrehaladni az egyesek minden bátorsága mellett sem, ha nincsenek kipróbált vezérei, ha hiányzik a szigorú, erős fegyelem és a felebbvalókkal szemben követelt feltétlen engedelmesség. És amint szükséges, hogy a vezénylő tábornoktól kezdve lefelé az utolsó közlegényig mindenki áthatva legyen a nagy céltól, ép úgy kell, hogy annak elérésére a feladatnak reá háruló részét zúgolódás nélkül teljesítse és kell, hogy vezéreire bizalommal tekintsen, parancsaiknak tétovázás, zúgolódás nélkül alárendelje magát, azokat minden késedelem nélkül végrehajtsa. Ezen világos, könnyen érthető, követésre méltó példa lebegjen szemetek előtt kedves tanítványaink itt is, az iskolában. Hisz ott Ti is egy kis sereget alkottok tanáraitok vezetése alatt, akik mint tapasztalt és tanult vezérek a tudás terén akarnak ama győzelem felé vezetni, amely majd önállóvá, függetlenné és boldoggá tesz, akik azon fáradoznak, hogy a tudomány olyan fegyvereivel felvértezzenek, amelyekkel az élet bármely helyzetében sikerrel felvehetitek a harcot. És ha most a csatatéren, ahol vitéz katonáink küzdenek, a dicsőség és győzelem egyúttal halállal és kínos szenvedésekkel is jár, mégis minden harcos bátran és lelkesen követi vezérét, akkor mennyivel könnyebb nektek, kedves ifjaim, tanáraitok békés óhajait, veszélynélküli parancsait teljesíteni. Csak rossz tanuló fog a gyáva, harcot kerülő, zúgolódó katona módjára
