Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914

2-t

tanulóim, akik dacára annak, hogy sokan most nehezen nélkülöznek és ho gy iskoláztatástok reájuk nézve kétszeres megterhelést jelent, mégis inkább a vállaikra veszik a Ti otthoni munkátokat is és inkább kettő, három helyett dolgoznak, inkább megvonják önönmaguktól a nehezen szerzett garast, a szűkös falatot, semhogy neveltetésteket megszakítsák, tanulmányaitokban megakasszanak, jövőtöket kockára tegyék.

És azért mondom és hirdetem ma nektek, kedves fiaim, hogy nemcsak az a rossz hazafi, akit a haza sorsa ma hidegen hagy, ki nem törődik vele, csak a maga személyére gondol, csak saját életét félti és azért lehetőleg menekül a katonai szolgálat elől, épúgy mint az ellenség elől. akivel szembe kellene szállni, harem az is, aki most a reá váró munka alól kivonja magát, testi és szellemi tehetségeit, adományait nem értékesíti, hanem parlagon heverteti vagy elpocsékolja, a drága időt lopja és elfecsérli és az, aki, ha tanuló, most nem tanul szorgalmasan, buzgalommal, hanem kötelességeit az iskolában lanyhán avagy sehogy sem teljesíti. Mert az ilyen ifjú, bármily keményen hangzik is: az semmirekellő, haszontalan naplopó, az hazájának méltatlan fia.

És volna-e közületek, akik ma itt együtt vagytok, egy is, aki fejére venné ezt a szégyent és gyalázatot ?

Azért fogadjátok meg e komoly percben nekem és tanáraitoknak, hogy közületek egy sem akar e rút bűnbe esni, hanem hogy Ti mindannyian, az elsőtől az utolsóig, a legkisebbtől a legnagyobbig, a legifjabbtól a legidősebbig oly díszei akartok lenni az iskolának, a szülői háznak, a honnak, amelyekben örömünk, gyönyörűségünk, büszkeségünk telik.

És rossz hazafi az is, aki még most is a szórakozásokra vágyódik, a mulatságok özönében merül el. Nemcsak azért ridegen és szívtelenül elzárkózik a sok bánat és nyomor elől, amelyet a háború támaszt, hanem azért is, mert a pénzt és vagyont, amelyet most hasznosabb, jobb, nemesebb és fölötte szükségesebb célokra kellene fordítani, könnyelműen elpazarolja. Mert ha valaha, akkor most van szükség reá, hogy megfontolva, egyszerűen, takarékosan éljünk, minden fölösleges kiadástól tartózkodjunk, mert a háború rengeteg összegeket igényel és nyel el a nemzeti vagyonból, tömérdek értéket pusztít el, ezer meg ezer embert foszt meg a keresetétől, nyomában pedig a drágaság jár.

Megakad a kereskedelem és forgalom, szünetel sok gyár és műhely. És hány család, kinek fenntartója hadba vonult, jutott nyomorba, szorul támogatásra. Hány ezer meg ezer sebesült és beteg katona kíván ápolást, mennyi, a háború pusztítása folytán földönfutóvá, koldussá lett embertársunk könyörög egy betevő falatért, hajlékért. Maga az állam nem képes mindegyiken segíteni, a polgárokra, a társadalomra háramlik az a feladat, hogy résztvegyenek a segítő, támogató mozgalomban, amely máris megindult az egész országban.