Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914

23

gyilkol, rombol és pusztít, rengeteg kárt okoz emberéletben és vagyonban, tömérdek jólétet és kultúrát megsemmisít. Mennyi testi és szellemi energiát fogyaszt, mennyi munkaerőt von el, bénít meg nemcsak a háború tartamára, hanem hosszú, hosszú időre. Hány derék polgár, kiváló férfiú, előkelő szellemi munkás és hazafi fog elvérezni vagy mint munkaképtelen nyomorék hazakerülni.

Mi pedig mindaddig, amíg ezen bátrak és vitézek a rettenetes harcot vívják, ölbe tett kezekkel, tétlen jajgatásban várjuk be a háború végét és adjuk át magunkat a sorvasztó bánatnak, a nyomasztó búsulásnak ahelyett, hogy összes erőink megfeszítésével tanítsunk és tanuljunk ?

És nem arra kell-e törekednünk, hogy hazánk összes szellemi és testi erőit ismét gyarapítsuk, új, lelkes, edzett fiatal nemzedéket neveljünk, amely minél előbb legyen képes az elesett, a munkaképtelen harcosokat pótolni és ezek nyomdokaiba lépve tőlük a munkát és a haza védelmét átvenni. Illendő és szabad-e, hogy ti, amíg apáitok, felnőtt testvéreitek a haza szolgálatában a vad, barbár csordákkal, a sötétség lovagjaival és a szabadság hóhéraival életre-halálra menő küzdelmet folytatnak, teljes tétlenségben maradjatok és a vércseppekre bámészkodó Parcival lovag módjára mindenről megfeledkezve, hipnotizálva csak a háború végét lessétek? Ugyebár nem, ez lehetetlen, mert ez nemcsak méltatlan, de egyúttal becstelen semmittevés is volna. Ezzel úgy magunknak, mint az iskolának és a hazának rossz szolgálatot teljesítenénk.

Nekünk ellenkezőleg fel kell vennünk a munkát az iskolában és meg tanulnunk ott azt a harcot, melyet majdan egész életünkön át a tudatlanság, az erkölcstelenség, az igazságtalanság, a babona, a barbárság, a rabszolgaság ellen meg kell vívnunk a szellem fegyvereivel, a tudomány erejével, a műveltség hatalmával. Mert csak annak az államnak van jövője és az fejlődhetik még akkor is, amikor legyőzetik, amely politikai függetlensége mellett, egyúttal kultúrája fenntartása érdekében küzd és a legnehezebb viszonyok közepette sem hanyagolja el tan- és nevelésügyét; még a dúló háború romlása idején is nemzete szellemi kincseinek pusztulását nemcsak megakadályozza, hanem teremtő, alkotó munkát is végez. Hisz a történelem számos tanulságai közül csak Poroszországra kell utalnunk, arra a nagy Napoleon által leigázott és eltiport államra, amely néhány rövid év alatt bámulatos energiával összeszedi magát és ifjúsága szellemi és fizikai tehetségének fejlesztésével és igénybevételével főnixként feltámad, széttöri rabbilincseit és legyőzi a hatalmas imperátort.

Nemzetünk kultúrája, jövője kívánja tehát, hogy mi mindnyájan, akik itthon maradtunk, munkához lássunk, hogy kötelességeinket az iskolában ép oly pontosan és lelkiismeretesen, ép oly odaadással, buzgósággal és lelkesedéssel teljesítsük, mint harcbavonult katonáink.

És ez egyúttal kedves szülőiteknek is kívánsága, akarata szeretett