Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914

22

És ez a fogadalom már igét is öltött, mert alig van közöttünk egy is, kinek szerettei közül egyik-másik nem állna már a csatasorban.

Apa és fiú, fiatal és öreg, mester és legény, tanár és tanuló habozás nélkül ragadtak fegyvert. Tétovázás és ingadozás nélkül váltak meg vagyontól és birtoktól, búcsúztak el hitvesüktől és gyermekeiktől s mondtak Isten- hozzádot szülőiknek és testvéreiknek, hagyták el gazdaságukat, műhelyüket, üzletüket, hivatalukat.

Mert ágyúdörgés és puskaropogás, lódobogás és fegyvercsörrenés között, amikor a vad csatazajban elvész a sebesültek jajgatása, a haldoklók hörgése, ott ahol ezer meg ezer bömbölő érctorok okádja a gyilkos halált és millió puskában, szuronyban, lándzsa és kardban meg egyéb öldöklő szerszámban hű segítőtársat talál az élet pusztítására, ahol derék harcosaink légiói vesznek el és bátor katonáink vérétől piroslik a lengyel és szerb föld, ott elnémul az öröm és háttérbe szorul minden más gond.

Ilyenkor csak egy gondolat uralkodik fölöttünk és összes reményeink, kívánságaink, fohászaink küzdő hőseink felé szállnak, akiknek kezébe van letéve hazánk sorsa és akiknek győzelmében ép azért bízunk oly erősen.

És most, mikor ilyen nyomasztó, lelkünket magával ragadó, lebilincselő viszonyok mellett a tanév megnyitásához fogunk, a munka megkezdéséhez látunk, hallom e súlyos kérdést: Vájjon e gondteljes órákban, amikor minden gondolatunk a küzdő hadseregé, a künt harcoló kedveseinknél időzik, amikor a haza sorsán aggódunk, töprengünk, akkor hogy taníthassunk és hogy tanulhassunk ?

Honnan merítsük a lelki erőt, honnan a kitartó figyelmet és lelkesedést a mindennapi munkánkhoz. Valóban nehéz, igen nehéz feladat ez most. És mégis nincs választás, teljesítenünk kell. Szent kötelességünk ez nekünk, melyet a haza jól felfogott érdekében tétovázás és zúgolódás nélkül meg kell tennünk.

Mert ha bátor katonáink ott künt a harctéren a csatában mindenről megfeledkeznek és mindenről lemondanak, a mi szívükhöz nőtt, nekik becses és drága, ha minden vágyukat és reményüket magukba fojtják, eltemetik, minden láncot és köteléket, amely őket visszatartaná, széttépnek, elszakítanak és csak azt az egy végső célt tartják szemük előtt: a hazáért küzdeni és legyőzni az ellenséget, akkor ennek láttára kell, hogy mi is, akiknek jobb sors jutott osztályrészül mint nekik, nemes versenyre kelve velük keményen elhatározzuk, hogy addig, amíg ők a hazáért küzdenek, mi mint nemes fegyvertársak a hazáért dolgozni tanulunk.

És valóban, aki most minden gond és aggodalom, akadály és nehézség ellenére is helyt áll az iskolában, és legyen az akár tanuló vagy tanár, kötelességét hűen teljesíti, az bátran elmondhatja magáról, hogy az ő rendje és módja szerint küzdött a haza jövőjéért, fennállásáért, boldogságáért, jólétéért.

Mert ne felejtsük el, hogy még a leggyőzedelmesebb háború is öl és