Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914

21

kössünk egy egész iskolai év fáradságos, de szép és nemes munkájára. És azért is gyűltünk itt össze, hogy nemes szándékainkban, komoly elhatározásunkban néhány megszívlelendő okos szó, szeretetteljes atyai tanács és jóindulatú útmutatás által megerősíttessünk és igy felvértezve, teljes kedvvel, nagy reményekkel és szép tervekkel fogjunk munkánkhoz.

Ma azonban, amikor ismét a régi szándékkal találkozunk ez ősrégi, tiszteletet parancsoló teremben, úgy érzem és azt hiszem, velem együtt Ti is kedves kartársak és tanulók, mintha ezúttal nemcsak a szokott szándékkal és hangulattal jöttünk volna ide, hanem mintha egész más dolgok, más gondolatok és érzelmektől vezérelve gyűltünk volna össze. Mintha ma nem a viszontlátás örömétől volnánk eltelve és nemis a tanév megnyitásáról, a tanulók feladatai és kötelességeiről az iskolában, a tanárok és tanulók közti viszonyról kellene szólnom, hanem egészen másról, olyasvalamiről, ami most ezeknél is sokkal fontosabb, nagyobb, sürgősebb.

Hiába tagadnók 1 Elárulják szemeink, arcunk. Hirdeti ezt komoly ábrázatunk, kérdő tekintetünk. Nem az öröm érzete uralkodik ma itt, hanem be kell vallanunk, nem rejthetjük el tovább, hogy egyetlenegy gondolat foglalkoztat csak ma, ez tölti el egész valónkat, ez izgat, kínoz, gyötör és az a kérdés, vájjon a kitört világháború hogy dönt szép hazánk, drága Magyarországunk sorsa, jövője felett.

Mert haj, megnehezült az idők járása felettünk! És nemzetünknek a nagy és dicső szabadságharc óta nem voltak oly vész- és gondteljes napjai, mint most. Ki tudja, nem-e már hetek, avagy rövid napok, avagy egynéhány óra alatt dől el örök időre Szent István birodalmának és vele együtt a magyar nemzet sorsa.

Igen, veszélyben a haza 1 Északról és délről tör és ront reánk a vad, barbár ellenség és felharsant már szanaszét ez országban a lelkesítő dal : »Mindnyájunknak el kell menni!«

És mennek is mind, akiknek szól. A király első hívó szózatára máris százezrek és százezrek siettek a csatatérre, a dicsőség mezejére és még újabb százezrek készülnek fel arra, hogy ők is életüket és vérüket ontsák, haláltmegvető bátorsággal, hatalmas lelkesedéssel feláldozzák magukat a királyért és hazáért.

És ama lélekemelő történeti jelenet, amikor a magyar karok és rendek a pozsonyi országgyűlésen az ellenségtől szorongatott ifjú királynőnek Mária Teréziának, ki előttük védtelen fiacskájával a karján megjelenik, a lelkes : »Vitám et sanguinem pro rege nostro« felkiáltással hű szolgálataikat felajánlva fegyvert ragadnak, újból felelevenedett előttünk.

Mert a mai nemzedék ugyanazzal a kírályhűséggel, ugyanazon áldozat- készséggel és lelkesedéssel biztosította agg uralkodónkat és a trón fiatal várományosát a magyar nép hűségéről és harckészségéről.