Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913
36 Mindent összevéve azt mondhatjuk, hogy az antixenionok a xeníonok- kal egybevetve sem hang, sem tartalom tekintetében nem állták ki a ver- senvt. Goethe és Schiller lángelméjének szellemi röppentyűivel nem mérkőzhettek a paródiaírók többé-kevésbé sikerült termékei, s ha a két költő olykor túl is lőtt a célon, de nagyjában mégis hasznos munkát végzett. Megtisztították a német irodalmat a selejtes, értéktelen szellemi produktumoktól, útját állották az irodalmi dilettantismusnak. mely minden feltörekvő tehetségtelen egyénnek hajlandó volt megnyitni az irodalom sorompóit s útját egyengették egy magasabb színvonalú és csakis hivatottak által müveit klasszikus irodalomnak. A nagy vihar után megtisztult a levegő s az alapos gazirtás után jobban fejlődhettek a még zsenge irodalmi palánták, melyeket a sok felburjánzó gaz már csaknem megfojtással fenyegetett. Igaz, hogy sok ifjabb tehetséget el is riasztottak az irodalom művelésétől, vagy pedig tekintélyük súlyával az ő utánzásukra kényszeritették, de általában az irtás és tisztítás szükséges volt. Az építést többnyire rombolásnak kell megelőznie, előbb el kell takarítani a régi korhadt romokat s egyengetni kell a talajt, hogy ugyanazon helyen uj épület keletkezhossék. Ezt tette a két költő is. A xenionharc áldásos következményei is csak később mutatkoztak. A közönség megtanulta, hogy magasabb követelményeket támasszon az irodalommal szemben s ne elégedjék meg gyenge vagy közepes termékekkel ; a kritika is bátrabban mert szót emelni és nem dédelgette többé a tehetségtelen műkedvelőket. De Goethe-re és Schillerre is ösztönzőleg hatott a xenionok által elért eredmény. Fokozottabb erővel fogtak munkához, hogy saját munkásságukkal adjanak példát és mintákat uj remekművek létesítésére. A közönségnek annyira tetszett a xenionok által az irodalmi világban előidézett forrongás és lázas tevékenység, hogy már türelmetlenül várta a következő évi almanachot abban a reményben, hogy megint lesz egy kis tisztogatás és csetepaté. Ezt annál is inkább hihették, mivel G. és Sch. maga óvja a támadókat a 242 x.-ban s avval fenyeget, hogy még egy jó csomó xenionjuk van tartalékban : Unsrer liegen noch tausend in Hinterhalt ; dass ihr nicht etwa Rückt ihr zu hitzig heran, Schultern und Rücken entblösst. De ezt a fenyegetésüket nem váltották valóra, amennyiben ez az almanach kizárólag komoly tartalommal jelent meg. mintegy bizonyítani kívánva azt, hogy nem szorul reá az ilyen fogásokra, anélkül is meg tudja nyerni a közönség rokonszenvét. Schiller szándékosan elkerült minden célzást az előbbi év irodalmi harcára s ezért még Goethe »Oberons und Titania’s goldene Hochzeit« cimii satyro-romantikus intermezzoját is kihagyta belőle, mert a megszemélyesített xenionok is megjelennek benne más, a xenion- harcban szerepet játszott személyekkel, mint Campe, Reichhardt, Nicolai-val
