Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913

37

együtt. Goethe később ezt a részt »Faust«-jába vette fel »Walpurgisnachtstraum« cim alatt*).

Az újabb Musenalmanach különben minden tekintetben méltó utóda volt az előbbi évinek. Sch. és G. legszebb balladái jelentek meg benne, u. m. Schillertől »Der Taucher«, »Der Ring des Polykrates« stb. Goethétől: »Der Schatzgräber«, »Der Zauberlehrling«. Ez utóbbiban egyesek, mint Knebel vonatkozást véltek felfedezni az antixenionok íróira, kik felidézték a harc szellemét, mely végül is őket semmisítette meg.

Hogy mennyire kedvenc eszméjét képezték e xenionok Goethének, az kilátszik abból is, hogy a toliharc lezajlása után 25 év múlva »zahme Xenien« cim alatt újabb versek írásába fogott s ezek egyikében találóan jegyzi meg, hogy a költőre nézve semmi sem értéktelen, még a bosszúságot is költészete javára gyümölcsözted

Kein Stündchen schleiche dir vergebens Benutze was dir widerfahren Verdruss ist auch ein Theil des Lebens Den sollen die Xenien bewahren Alles verdienet Reim und Fleiss Wenn man es recht zu sondern weiss.

Es hogy ez valóban igy történt, az csakugyan Goethe érdeme marad. Ha ő nem áll Schiller oldala mellett, könnyen megtörténhetett volna, hogy a nagy költői pálya derekán tört volna ketté, annyira elvette az ócsárló kritika Schiller kedvét a további költői munkásságtól, s megingatta bizalmát önmaga és saját költői tehetsége iránt De Goethe buzdítása folytán megkísérelte ő is haragját, elkeseredését versekbe önteni, s ezáltal megszabadult a költői munkásságát lenyűgöző kínzó kételyektől. A harc közben újra visszatért régi munkakedve s az ezután következő időszak igy lett a német irodalom legfényesebb időszaka, melyben a két költő müvei legjavát alkotta.

A közös munkásság, de azonkívül az a sok megtámadtatás, melyben a harcok idején részük volt, még szorosabbá tette szövetségüket. A mint a harcok idején híven kitartottak egymás mellett, úgy támogatták egymást mindvégig, mig Schiller halála el nem választotta őket egymástól. Még azután is mindig hálával gondolt vissza Goethe együttmunkálkodásuk idejére s Eckermannal folytatott beszélgetéseiben évek múltán azt mondta: »Ich weiss wirklich nicht, was ohne die Schiller-’sche Anregung aus mir geworden wäre«**)

*) Hogy G. és Sch. nem válaszoltak a xenionokra, annak különösen Aja asszony, G. anyja őrült szivb 1, mert már megutálta azt a sok piszkot, amit ezek fiára ráhalmoztak. Találó kritikát mond ugyanő az elleniratokról 1804. áprilisban irt levelében. L. Bielschovszky II. 127.

**) L Eckermann: Gespräche mit Goethe I. 172.