Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913
32 »Eist habt*', nehmt mir’s nicht übel, ist metrisch gestolpert, das vordre Glied ist um vieles zu kurz, sowie das hintre zu lang. A bevezető prológusban felhívja a satyrokat, hogy vígan perdüljenek táncra a nymphákkal. Ezek a versek rendkívül lendületesek, csak úgy lüktet bennük a rythmus. A satyrok közül kiáll most kettő u. m. Artiopus (az egyeneslábú, aki alatt Schiller értendő és Lykobas (Wolfgang vagy is Goethe) s kölcsönösen dalversenyre hívják ki egymást. Lykobas verseny- dijul saját bőrét ajánlja fel Marsyas módjára, Artiopus pedig kecskelábait. De mielőtt a verseny valóban megkezdődnék, Artiopus hivására®"megjelen- nek a xenionok az alvilágból, ahol Pluto vérszomjas dongókká változtatta át őket s igy a tervezett verseny abbamarad. Lykobas megsiratja kedvenceinek eme elváltozását, mert azt remélte, hogy a xenionok az alvilágban elégtételt szereznek neki azért a kedvezőtlen fogadtatásért, melyben itt a felvilágon részesültek. Részvéttel tudakolja tehát sorsukat, mire azok elmondják viszontagságos vándorlásukat és csodálatos kalandjaikat. Ennek az elbeszélésnek kusza fonalát igen bajos követni, oly laza az összefüggés az ezután következő versek között. Annyit ki lehet venni, hogy végigjárták a világot, a folyókat, az állatövet, de sehol sem volt maradásuk, sőt nagy részük elpusztult útközben, végül pedig az alvilágban csúfos elváltozás érte őket. Lykobas végül már nem bírja tovább hallgatni gyermekeinek siralmas sorsát és kérdi, mit hoztak számára magukkal a hosszú útról, mire azok átadják neki az ócsárló levelek egész tömkelegét, melyekkel ellátták őket mesterük számára. A leveleket felbontják és elolvassák, de egyszerre Lykobas nagy rémületére megjelenik Apollo Braga kíséretében visszatérve északi útjáról. Artiopus erre gyorsan leveti a satyrbőrt cserben hagyja versenytársát és odébb áll. Lykobas rémüldözve látja, amint a xenionok dongóhada Apollo felé repül s az ő fényéban odaég, azután ő maga is szomorúan az erdőbe menekül. Végül egy dialógus fejlődik ki Apollo és Braga között, mely a Shakspeare dialógusát parodizálja a xenionokban, veleje pedig az, hogy a mai német költők csak a közönséges, alacsony érzéki szerelmet hirdetik, s dicsőítik műveikben, de a magasztos, eszményi szerelem, melyet Klopstock énekelt meg, náluk nem található többé. Szemmellátható, hogy az egész paródia kivételképen Goethe ellen van intézve, Schiller csak imitt-amott kap egy egy oldalvágást pl. ebben : Stimme des Kosmopoliten. Möchte doch Schiller uns bald mit Geniuswerken beglücken Dass wir vergässen, was uns jetzo der Almanach gibt. Igen sikerült és csípős a Schiller-féle »Ein freies Leben führen wir« cimü banditadalnak paródiája a 129. oldalon: Horcht, hoche Weisheit strömt aus mir bobaid ich poculiere Nur zwei Geschlechter gibt es hier.
