Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913

31

is támadta Schillert azért, hogy magát a történelem tanárának merte nevezni» holott az a cím a jénai egyetemen egyedül öt illeti meg.

13. Die Ochsiade oder freundschaftliche Unterhaltungen der Herren Schiller und Goethe mit einigen ihrer Herren Collégén von Kriegsrath A. Fr. Crantz Berlin 1797. Szerzője ismert pasquiiliró volt, ki minden veszekedésből vagy vitából kivette a részét. Ez a munkája tele van lapos, unalmas s a mellett goromba kifakadásokkal, amint azt már a cím is világosan mutatja. A cím különben onnan származik, hogy Schillerék Jakob hallei egyetemi tanárt az állatövben »Hallischer Ochs«-nak nevezték. A kiadóhely neve költött, mert a mű Hamburgban jelent meg.

14. Mückenalmanach Még egy névtelen paródia van hátra, melyet bővebben]óhajtok megbeszélni, mivel címlapja után ítélve Magyarországon jelent meg. Ez a »Mückenalmanach für das Jahr 1797.' A ma már könyvészeti ritkaság számba menő érdekes művecskének egy példányát sikerült megszereznem s így modorban van részletesen ismertetni. Az első címlapon mottóként Martialis II. 99. epigrammája szerepel, mely igy hangzik :

Irasci nostro non debes cerdo libello Ars tua, non vita est carmine laesa meo Innocous permitte sales, cur ludere nobis Non liceat, licuit si jugulare tibi.

A második lapon ez a részletes cím áll : Leben, Thaten, Meinungen, Schicksale und letztes Ende der Xenien im Jahre 1797. Motto : Arma vi- rumque cano. — Nyomtatási helyül úgy az első, mint a második lapon Pest szerepel. A külső boríték két képpel van díszítve. Az elülső lap Apollót láttatja a hyperboraeusok országában, amint gyönyörködik két szamár vidám enyelgésében és orditozásában, a hátsón négy faun látható, amint egy parókát tépnek széjjel, alul pedik egy disznófej nyúlik ki szájáben babérkoszorúval és egy bakkecske nyakán csüngő doktordiplomával. Világos, hogy az egyikkel Goethei, a másikkal Schillert akarja jelezni a szerző, ami bizony még tréfának is vaskos és drasztikus.

Még a könyv megjelenését megelőzőleg egy könyvkiadói jelentés látott napvilágot, mely a megjelenendő müvet roppantál feldicsérte és szellemes, változatos tartalmánál fogva minden müveit olvasónak figyelmébe ajánlja. Sőt még köszönetét mond Schillernek és Goethének, hogy Xenionjaikkal e mü megjelenését előidézték. Természetes, hogy ez az irónikus és Campe könyvészeti jelentéseit paradizáló öndicséret nagyon felbosszantotta az írókat és sok kifakadást vont maga után. így például az Allgem. Liter. Anzeiger 1797. évi 54. számában hevesen kifakad ellene eme dicsekedő önbirálat miatt.

A könyv 163 lapon körülbelül 600 distichont tartalmaz, tehát még többet, mint a parodizált mü. Versei olykor igen jól gördülnek, néha azonban sántítanak is, amit tréfásan egy helyütt maga is megjegyez. L. 61. o.